Viszi valaki közületek fél évesen a babáját bölcsibe?

nem lenne szivem beadni. Istenem szegényke!

Nem tudom mennyire vagy eleresztve, de mi se nagyon vagyunk, és megoldjuk! A lényeg, hogy vele legyek, legalább 2 éves koráig.

Már megint az ítélkezés... szerintem nem ezt kérdezték...

Igen, én beadnám a bölcsibe, ha a szükség úgy hozná. És az hülyeség, hogy minek szültél gyereket, ha nem voltatok felkészülve rá anyagilag... Nem tud mindenki százezreket félretenni a gyerek születése előtt a váratlan helyzetekre.

Arról már nem is beszélve, hogy manapság már nem úgy van, hogy majd visszamegyek dolgozni, ha akarok. Az ember örüljön, ha egyáltalán van hova visszamenni, pláne ha visszahívják, nem hogy még variáljon.

Szerintem mindenki eleve úgy indul neki, hogy igen, szeretné otthon tölteni a maximális 3v2 évet a babával, de sajnos igen is vannak olyan helyzetek, amikor az anyagi dolgok miatt kénytelen az anyuka visszamenni dolgozni. És ezért nem kellene senkit bántani, hogy hú de rossz anya mert bölcsibe adja a gyerekét. Akinek nem kell, inkább örüljön neki, hogy ezt a pár évet otthon töltheti vele, de ne ítélkezzen, kerülhet még ő is olyan helyzetbe, amikor kénytelen lenne lépni.

És itt már kezdődhetne megint egy előítéletes téma, hogy akkor ezekszerint a bölcsis gyerekek hátrányosabb helyzetűek? Vagy hogy kevesebbet tudnak a velük egykorú de otthon nevelkedő társaiknál? Egyébként nem hiszem. Akivel akarnak foglalkozni, azzal fognak is, bölcsi ide vagy oda.

És nem minden gyerek van az anyja szoknyája mögé bújva, csak akit erre nevelnek (javarészt) nem biztos, hogy a bölcsis nénihez fog ragaszkodni, szerintem ez is csak nevelés és szoktatás kérdése. Ha nyilván a szülő nem foglalkozik vele otthon, akkor egyértelmű, hogy nem ő lesz az, akihez ragaszkodni fog.

Szóval szerintem, ha tényleg szükséges, akkor vidd bölcsibe és ne hallgass a rosszindulatú megjegyzésekre!

A kényszer nagy úr. Ha mindenképp vissza kell menned és nincs más mód, akkor muszáj lesz beadnod, nem?

A saját bölcsink tapasztalatát tudom elmondani. Ott tavaly a lányom csoportjában azt hiszem, 9-10 hónapos volt a legkisebb gyerek és volt még 3-4 egy év alatti vagy körüli is. A többiek 1-2 között. (A lányom 16 hós volt.)

A gondozónőknek nagyon szokatlan volt, hogy ilyen kicsikkel kellett foglalkozniuk. Bár valóban a 6 hónapot betöltött babákat már fel lehet venni, de azt mondták, évek óta nem volt ennyi 1 év alatti gyerek a kezük között.

Nehéz volt összeegyeztetni az alvásokat, hiszen 1 alatt-körül még 2 alvást igényelnek, míg a nagyobbak már csak 1-et és persze pont felváltva. A piciket még mindet etetni kellett. Ősszel-télen az udvaron a járni nem tudók nem mászhattak a hideg földön. Hetekbe telt, mire kitalálták és megcsináltatta a bölcsi az a nagy járókát, amiben kint tudtak mozogni.

Szerintem ha tudsz, olyan bölcsit keress, ahol hozzá vannak szokva az ilyen picikhez. A babák - hacsak nem ahhoz vannak szokva - hogy mindig az öleben legyenek, úgy aludjanak el, akkor elég jól viselik a beszokást. Persze sok múlik a baba személyiségén is.

Az elmúlt és az idei év beszoktatási időszakát látva én azt mondanám, nem a gyerek korától, hanem a személyiségétől, az anya-gyerek kapcsolat milyenségétől és az anya lelkiállapotától függ, hogyan éli meg a gyerkőc a bölcsibe/oviba járást.

Nemrég voltam bölcsiben gyakorlaton ahol egy 5 hónapos baba volt, szóval nem egyedüli eset a tied.

A gondozónők természetesen rendesen fogják gondozni és ellátni. Valószínűleg kis csoportba fog kerülni ahol a legfiatalabbak vannak és ez eleve kisebb létszámú mint a többi csoport.

A babád még nagyon kicsi, könnyen hozzá szokik majd az új helyzethez, akármilyen is legyen az. Itt inkább azt kéne mérlegelned, hogy te hogyan fogod bírni az elválást. Egy ekkora gyereknek valóban az anyja mellett lenne a helye.

20/L

én csak azt nem értem, ahogy az egyik válaszoló is írta, külfödön ez a dolog működik, nálunk miért nem???

régen, amikor a mi anyáink szültek, a nagymamáknál helyezték el a gyerekeket, pl. így nevelkedett a tesóm, az egyik sógorom, mert nem volt gyed és gyes, semmi bajuk nem lett.

szerintem rosszabb egy olyan anyuka, akit az anyagi gondok nyomasztják, mint az, amelyik elmegy dolgozni azért, hogy biztosabb anyagi lábakon álljon a család.

megjegyzem a nővérem bölcsödei gondozónő, neki is volt ilyen picije, valóban sokat foglalkoznak velük, többet, mint a nagyobbakkal, de azért el kell lenniük egyedül is, hiszen ott van a többi gyerek is.

én is azt hiszem, ha ilyen pici korban kerül bölcsödébe, akkor ő ezt így szokja meg, természetes lesz a számára.

azt gondolom, hogy kicsit túlmisztifikált nálunk a baba-mama kapcsolat, biztos vagyok abban, hogy önmagában nem elég, ha a szoknyánk szélén ülnek 3 éves korig, aztán meg dolgozunk mint addig, majd nevelik őket az óvónők és a tanárok...nem csak az első 3 év fontos, a többi is, mégsem vagyunk ott velük felnőtt korukig.

szóval ne aggódj, nem lesz gond!