Hogy bírtátok ki egész nap síró, nyűglődő, ordító gyerek mellett?
Én úgy érzem, egyszerűen nem bírom tovább...
Most 8 hónapos, születése óta ez megy, konkrétan szinte folyamatosan sír, ha nincs kézben, csak egy kevés időt van el egyedül. De szó szerint állandóan, nem tudok megenni egy tál ételt ebédre, elmenni wécére, nem tudok csinálni szinte semmit, mert ha leteszem, azonnal ordít, de sokszor úgy, mint akit ölnek.
Teljesen tropára mentek az ideigeim, és megnehezíti a dolgot, hogy ő már a második gyerekem, a nagyobbik sosem volt ilyen, persze neki is voltak ragaszkodóbb napjai, időszakai, de nem 8gy, hogy szószerint egész nap le sem lehet tenni :(
Azt hittem, ha elkezd mászni, ülni, jobb lesz, mrt lefoglalja magát, de nem, ha leteszem és leülök játszani a naggyal, sírva zokogva vonszolja oda magát.
Teljesen kifordultam magamból, ma már sírva ordítottam vele, miközben ráztam, hogy kuss, kuss, kuss, esküszöm, magamra sem ismerek, de folyamatosan a gyomorideg és a sírás fojtogat már. A férjem szintén kívan, hogy minden délután és hétvégén ez a műsor. A házimunkával nem haladok, mert így semmit nem lehet csinálni, hogy közben egy órát ordít a lábamba csimpaszkodva. A testvére is haragszik rá, hogy sosem tudok csak vele lenni :/
Mit tehetnék, hogy kezeljem ezt a dolgot? Voltunk kivizsgáláson, refluxot is néztünk, semmi baja, ő ilyen. Kézben boldog, nevet, szuper minden. Szeretem, de azt érzem, m4gis kezd ez már az anya-gyerek kapcsolat rovására menni :/
válasza:Hordozás?
Ha rád van kötve 2 kezed szabad.
válasza:
válasza: válasza:Az én kisfiam is ilyen volt, amíg nem tanult meg önállóan járni. Egy perc nyugtom nem volt tőle, mert csakis kézben cipelve nem sírt. Amúgy sírt, üvöltött, ordított az autóban, a babakocsiban, ha le volt rakva, semmit nem tudtam tőle csinálni. Ez ment olyan 14-15 hónapos koráig. Utána elindult, akkor már nem sírt, viszont akkor meg sem állt. Egész nap menni kellett vele, ment amerre a szeme látott, fáradhatatlan volt.
Magam sem tudom hogy éltem túl, rengetegszer vele együtt sírtam. Ráadásul az apja se volt partner a nevelésében.
Nézz utána a többemberes babáknak, a tiéd is az.
Nekem nem is lesz második soha az életben.
válasza:Kérlek ne rázd meg 🙁
Nekem is a második volt ilyen, nem jöttünk rá soha az okára sem. Én is üvöltöttem vele sajnos. Tudom le leszek ezért támadva, de én hagytam sírni. Akkor nagyon sok minden egyszerre összejött, ő meg üvöltött mint egy deathmetal énekes nonstop, testvére is sírt, én is sírtam. Leraktam magam mellé a szőnyegre, odaültem hozzá és hagytam bőgni, együtt bőgtünk. Ezután mérséklődött a sírása, már le lehetett úgy tenni, hogy ne sírjon és lám akkor hirtelen érdekes lett a külvilág is neki, érdeklődve figyelte ahogy játszunk, odagurult, majd kúszott utánunk stb., nézte ahogy főzök, bohóckodtam, nevetett. Akkor ott hatalmas bűntudat volt bennem ezért, de mégis minden könnyebb lett. Nem azt mondom hogy soha nem sírt utána, hanem hogy lényegesen kevesebbet.
válasza: válasza:Megbántam nagyon, elhihetitek, nem vagyok ilyen, de valami már nagyon elpattant.
"Természetesen" szoktam hagyni ordítani, nem is lehet másképp, hiszen a nagyot is el kell látnom, de nem hagyja abba :/ legutóbb 1 órát üvöltött, de értitek, ezt se bírom hallgatni és eredménye sincs, ahogy látom, max. sz*ranyának érzem magam tőle, hogy már fuldokolva sír és kapaszkodik a lábamba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!