Fáradtság? Mikor lesz ez jobb?

Nálunk akkor lett jobb amikor megtanult járni.

18 hónapos és most már visszarazodtunk valamelyest a régi életünkbe.

Éjjel vannak rosszabb ejjelek(pl.fogzasnal),de általában alszik egész éjjel.

Kitartást kívánok.

Ez így elég kevés infó.

Nem alszik normálisan? Sokszor kel?

Én mindkét gyerekkel azt csináltam hogy amikor napközben aludtak én is aludtam. Valahogy be kellett hozni az alváshiányt.

Nálunk is a mászással, járással lett lényegesen könnyebb, illetve azzal, amikor már fixen csak egyet aludt napközben, de az legalább egy hosszabb alvás volt, vagyis már tudtam, hogy van egy órám minimum pihenni, vagy mentálisan feltöltődni a nap közepén.

Most 1,5 éves. Én úgy 3-4 hónapja kezdtem el azt érezni, hogy lassan visszarázódunk a régi kerékvágásba. Ekkor kezdtem el azt is érezni, hogy már nem vagyok végtelenül fáradt.

Nem akarlak elkeseríteni, de nekünk innen lett folyamatosan egyre nehezebb,ahogy folyamatosan derültek ki a gyerek bajai,és kb 4 éves koráig "pokol" volt minden formában.

Nemsokára 7 éves,már látszik a fény az alagút végén.Még most is nehéz,de másképp, és nem a gyerek miatt,vagy kizárólag az állapota miatt, hanem, mert mindent egyedül viszek a hátamon,nincs semmi segítségem.

7-es vagyok: milyen igazam volt, így legyen ötösöm a lottón 😅 itt csak az a jó anya, aki 3 évig non-stop élvezi, hogy együtt lehet a gyerekével.

Nem könnyű 0-24ben ellátni egy csecsemőt, aki max 20-30 perceket alszik, azt is rajtad és egy dackorszakos 2 évessel sem könnyű aki mindenen ki tud borulni és a 0-24ből már lehet, hogy csak 20at igényel.

Vekerdy tök jól megfogalmazta - kimondta a valóságot: “A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja - és persze apja is! - legyen neki.“

És nem, ez nem azt jelenti hogy nem szeretem a gyerekem, sőt. Ahhoz hogy válaszkész és mindig elérhető tudjak maradni számára, ahhoz kell néha hogy ne legyek vele.

Vannak anyák akik ugyan sosem passzolják le fizikálisan a gyereket, se mindig lepattintják hogy ne legyen láb alatt, ne zavarja mert ő mos, főz, dolgozik. Jobb esetben bevonják a házimunkába, de leülni vele szerepjátékozni, legozni, homokozni már nincs se energiájuk, se türelmük. Tisztelet a kivételnek, aki ebben teljesedik ki és élvezi minden percét. Viszont a többség nem ilyen.