Mennyit vannak a nagyszülőkkel a gyerekek?

2 hetente egyszer anyosomeknal alszik a 8 honapos kisfiam, ezen kivul altalaban heti ketszer biztos talalkozunk, van, hogy csak 20 percre beneznek, van hogy osszeulunk pl vasarnapi ebedre.

Plusz ha valami dolgunk van, akkor vigyaznak ra 2-3 orat, ha kerjuk, de persze ok is szoktak jelezni (ez sokkal tobbszor elofordul 😅), hogy hadd legyen a baba veluk, hianyzik nekik.

Most itt biztosan vegyes valaszok fognak erkezni kerdezo, pl nyilvan akinek anyatejes a babaja, nekik nem biztos, hogy opcio az ottalvas vagy van, aki nem szeretne elszakadni egy percre se a gyermeketol, kinek hogy kenyelmes es ezekkel sincs semmi baj.

Pl nekem mar sok lenne, ha napi szinten elvinnek orakra, egyikunknek sincs igenye erre a ferjemmel. Foleg, mert este 7 korul le tudjuk tenni aludni es igy minden egyes nap jut boven ido egymasra, mi itthon is remekul tudunk szorakozni.

Szoval igenyektol es segitsegtol fugg.

Troll?

Inkább plüssmacska kellett volna. Ennél egy kiskedvenc is többet érdemelne.

Ha az állatok rovatba írná ezt ki valaki, hogy magunkhoz vettünk egy kölyköt, de napi szinten másnál van, egy emberként írnák, hogy add másnak teljesen.

3as4es válaszoló irigykedik

Nálunk is jönnek a mamák,mi egyéb okobólnem.engedjük hozzájuk de itt alszanak eelviszik játszóra ilyesmi

Szerintem tök jó egy gyereknek van más biztonságot adó személy is az életében, nemcsak a szülők. Ez később sokat fog érni. A régi családok így működtek. Nemcsak két ember nevelte a gyereket.

Nálunk sajnos nincsenek elérhető távolságban a nagyszülők. De 1,5 évesen hetente péntekenként lejárt apósomékhoz a férjem, hogy a lányunk szokjon össze velük. Ez szuperül sikerült, úgy hogy onnan indultunk, hogy amikor először mentek így a WC-re nem tudott kimenni a férjem anélkül hogy ne csimpaszkodott volna rajta. 3 éves múlt mikor először ott aludt (viszont 2,5 éves korától havi egyszer pizsiparty keretén belül aludt a bölcsiben). Azt ő szerette volna és csak úgy küldött minket, hogy menjünk.

Viszont azt is ki tudja fejezni, amikor velünk szeretne lenni és nem szeretne máshol aludni. Azt mondta egy ilyen esetnél múltkor: érzem a szívemben, hogy hiányoztok.

Ellenben azt is gondolom, hogy akivel napi kapcsolatban van a gyerek a nulladik pillanattól, azzal ugyanolyan érzelmi kapcsolata tud kialakulni, mint a szüleivel.

Egészen pici koruk óta rendszeresen vannak a nagyszülőknél. Anyósomék 10 percre laknak gyalog, anyukámék sajnos 60km-re, így nyilván nálunk nem szoktuk őket otthagyni, oda együtt megyünk.

Konkrétan minden pénteken anyósom megy értük oviba és suliba, és ott is alszanak nála aznap (kivétel nyilván, ha mondjuk betegek, de akkor oviba/suliba se mennek). Ezt nem mi akarjuk így, hanem ők (a gyerekek is, és anyós-após is). Nálunk nagyon jó a viszony, nagyon szeretem őket, ahogy a férjem is az én szüleimet.

És bizony mi ilyenkor kaját rendelünk a férjemmel, éjjelig sorozatot nézünk, majd alszunk egy qrva nagyot. Nincs semmi lelkiismeret-furdalásom emiatt, amíg mindenkinek jó így, addig így marad. Az meg aztán pont nem izgat, hogy mit szól ehhez pár véranya, akik szerint a 3 éves lányomnak nemhogy máshol aludnia nem kéne, de illene még szoptatnom is.

Megmondom őszintén, arra nem nagyon emlékszem, hogy mikor aludtak ott először, de szerintem 1 - 1,5 éves koruk tájékán. A fiam 7 éves most.