Ugye van olyan pár rajtunk kívül is, amelyik kapcsolat nem ment szét a gyerek születése óta?
Húúúúúúúú! megnyugtató ez a sok gyors válasz!!!! Nekem az anyukám mondta jótanácsként, mikor szülés után ittvolt segíteni, hogy ne essek majd abba a hibába, hogy innentől csak a gyerek. Ne várjam, hogy mindíg a férjem bújjon hozzám, én is tegyem. Érezze magát hasznosnak és fontosnak. Én első héttől fogva a hajnali szoptatás után kocogtam át az ágyneműmmel a gyerekszobából a férjem mellé, velem ébredhetett reggel. A kisfiam három hetes korától pedig már én is a hálószobánkban aludtam, átjártam szoptatni (mondjuk a kisfiam is nekünk akart jót, mert 4 hetes korától végigalussza az éjszakákat). A házasélethez se mindig van késztetésem, meg túl sok energiám, de erőt veszek magamon és aztán jön a kedv is hozzá:)
Örülök, hogy nem vagyunk csodabogarak!:) És még mielőtt vetnék a köveket rám: nagyon szeretem a kisfiam, nagyon régen szerettem volna a babát, de megvártam, míg a párom mondta azt, hogy "na akkor jöhetne egy kis trónörökös",pedig nem vagyok már 20-onéves, és nálunk se varázsütésre történnek így a dolgok, hanem elhatározással és néha komoly odafigyeléssel és erőfeszítéssel, lemondással járnak,de megéri!!!
Csatlakozom.. nálunk is minden rendben, pedig a baba jövetele után sok minden megváltozott az anyagiakban is ( nem feltétlen a baba miatt), de együtt probáljuk megoldani a dolgokat.
Nálunk is voltak viták mire rájöttünk, hogy a mindennapos beszélgetések maradtak el. Mióta ujra beszélgetünk már minden ok.
Szia!
Én is csatlakozom a boldogan élő családosokhoz!
Mi már több mint 10 éve vagyunk együtt a férjemmel, ebből 5 éve vagyunk házasok. Kislányunk tavaly október elején született. Most tervezzük a tesót :-)
Mi is mindketten tettünk és teszünk azért, hogy jó házasságban éljünk. Számunkra nagyon fontos, hogy a család minden tagja boldog legyen, gyerek-anya-apa egyformán :-)))
azt írod, a babád 4 hetes korától átalussza az éhjjelt. nos, az enyém 4 hetes korától nem alussza át....ezek szerint nem nagyon tudod, milyen hullazombiként átlézengeni a napot, miközben ott a háztartás, a bevásárlás, a gyerek (aki nappal is nyűgös, sírós nagyon sokáig), és mindemellett apa nem segít semmit, "mert ő dolgozik", de szó szeritn, soha egy pelenka , egy bevéásárlás, egy séta, semmi.... szülők pedig 400 km-re, az anya egy pillanatra sem kapcsolódhat ki, még fürödni se tud úgy, hogy legyen 5 perc nyugta... ha megromlott valami nálunk, akkor nem gondolom, hogy az én hibámból, mert én bizony erőn felül beleadtam midnent.
hidd el, ha valahol szétmegy valami, nem feltétlenül azért van, "mert csak a gyerek". vannak, lehetnek egyéb okok is (pl. amiket én írtam).
amúgy mi rendbe jöttünk talán, de voltak nagyon szomorú időszakaink is. most viszont tervezzük a kistesót, ill. már gyártani próbáljuk.
de tudok olyat, akinél hasonló okok mi att, mint amit vázoltam, nem tudták együtt folytatni tovább.
mi a férjemmel nagyon szerettük/szeretjük egymást már 10 éve, lehet, hogy ez mentett meg minket, annak ellenére, hogy egy időre nagyon elhidegültünk egymástól.
22 hónapos kislány édesanyja
Nekünk két gyerekünk van: 10,5 éves fiú és 1,5 éves lány.
19 éve vagyunk együtt-nem házasodtunk össze- párom 37, én 38 múltam.
Én nem bántásból írtam neked hogy kifogásnak érzem, ne bántódj meg ezen mert nem annak szántam. EGy szóval sem mondom hogy mindenki ugyanúgy viseli a megpróbáltatásokat.
Még egyszer bocs ha megbántottalak, nem akartam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!