Egy hónapos babám van. Mióta megszületett, tragédiaként élem meg az életet, minden napom egy szenvedés, szeretném visszakapni a régi életem. A kialvatlanság teljesen tönkretesz. (?)

Ezt hívják baby bluesnak. Szomorú vagy, mert végérvényesen véget ért a lánykorod. Ez egy normális dolog, pár napon belül elmúlik.

Ugyanakkor nem szabad félvállról venni, ha 2 hétnél hosszabb ideje tart ez az állapot. Akkor már szülés utáni depresszióra kell gyanakodni, ami mindenképpen szakellátást igényel.

A férjeddel közösen gondoljátok végig, hogyan lehet optimalizálni a dolgokat, hogy minél több időd legyen pihenni. Gyermekágyas anyuka vagy, neked most az a dolgod, hogy pihenj, regenerálódj és összeszokj a babával.

10 vagyok.

Van egy 4.5 éves bátyja.

Vele sosem éreztem ezt, ő totál más vérmérsékletű volt már babaként is.

3.semmiképp nem lesz.

10es.

Nálunk is ez volt. Végül kaptunk diagnózist idegrendszeri éretlenségről és szenzorosságról. Valamint kiderült ételallergia is. Mióra diétázunk és csináljuk a tsmt-t egy fokkal könnyebb :)

Nem tudom ti gondolkodtatok-e ilyenben, de mint tipp leírom.

Sosem lesz egy ultra nyugis az én lányom sem, de már az egy fokkal jobb is megváltás.

15!

Mi is utána jártunk.

Nálunk nincs idegrendszeri baj, ahogy etel intolerancia sem.

A tsm tornát igaz nem próbáltuk.

Most azt tanacsolták, várjam ki a bölcsit, aztan meglátjuk utána hogy alakul.

(Szeptember 1el kezdte volna, csak hiába vették fel, a bölcsi most épült, nem tudták még átadni, igy csúszik minden 🙄)

4. trimeszter, teljesen normalis.

Jobb lesz, lehet hetek, honapok, vagy csak evek mulva. De igy nem marad. Ugy eld meg, hogy ez az ido pillanatok alatt elroppen, es hidd el, hianyozni fog !

Én is így éreztem. A szülést is nehezen éltem meg és dolgoztam fel, majd kvázi sokként ért az is, hogy egy ilyen "megrázkódtatás" után teljesen megborult az életünk. Előtte nem értettem miért mondják, hogy egy baba érkezése krízis az ember életében és párkapcsolatában, hát nehéz nehéz oké, de azért csak nem akkora krízis az. Hát de. Tud az lenni, nekem az volt. Nagyon sírós, letehetetlen baba volt a kislányom, állandóan cicizett volna, de nem ment jól a szoptatás, szó szerint a túlélésért küzdöttem nap mint nap és rengeteget sírtam. Persze lelkiismeretfurdalásom is volt, mert egy nagyon vágyott baba volt és én még is alkalmatlan vagyok...

A hormongőzös agyam szerintem olyan 8 hetes kora körül kezdett tisztulni, majd 4 hónapos volt kb., amikor észrevettem, hogy már nem szorongok, ha kettesben maradok vele. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor 8 hónapos kora körül tudtam kimondani először, hogy mostmár azért élvezhető dolog is akad ebben. Akkor kezdett hirtelen sokat fejlődni, ami már nagy élmény volt nekem. Illetve akkor már elvolt a babakocsiban 10 percet legalább, ami nála komoly előrelépést jelentett.

Most 16 hónapos. Most is vannak nehézségek, de már kitudom jelenteni, hogy lassan visszatér az életünk a régi kerékvágásba. Én részmunkaidőben dolgozni kezdtem, hogy mozogjon egy kicsit az agyam, találtunk egy halál cuki pótnagyit fizetett segítségként és a munkám miatt a családom is többet tud segíteni, szóval sokkal sokkal jobb a helyzet, mint az eleje. Nekem nagyon sokat segít az, hogy már nemcsak 100% ő teszi ki az életemet, egy kicsit belecsavarodtam az otthonlétbe. Amióta így van, azóta sokkal jobban kezelek minden életkori sajátosságot, nem alvást, hisztit. Nehéz, szervezés igényes és fárasztó, de élvezem most így az életünket!

Ami segíteni tud szerintem, ha megpróbálod tisztán tartani a fejedet. Nagyon bele lehet pörgetni magunkat ebben az érzékeny időszakban a gondolatokba, végletekbe. Tudatosítsd, hogy ez most ilyen, túl kell élni, de javulni fog, könnyebb lesz és ezáltal mindig vissza fogtok nyerni egy kicsit az énetekből! Szervezz magadnak én időt és ha picit nagyobb lesz majd már, akkor szervezzetek a pároddal közös randikat is. Hihetetlenül jól tud esni egy kis kiszabadulás, egy kis szeletke a régi életből.

Kitartást 10es!

Pontosan tudom milyen :) nálunk első gyerek, nem merek így másodikat vállalni.

15 voltam :)