Sok anyuka miért érzi magát "bezárva" és magányosan, mialatt otthon van a babával, kisgyerekkel?

Pontosan. Nem vagyunk egyformák és innentől irreleváns a kérdés, mert a megélés szubjektív.

Ha engem megkérdeznek, én mindenkinek elmondom, hogy nem lesz több, mert iszonyatosan nehéz volt számomra az első év (és nem azért mert a gyerekem beteg lenne vagy extrém nehéz eset, hanem mert én nehéznek éltem meg és ez nem függ össze senki más megélésével)

"Miért panaszkodnak, ha ezt vállalják"?

Kérdező neked nincs gyereked ugye?

A gyerekemet nagyon szeretem, töbnyire minden anya így van ezzel, de kb évszázadok óta elvárás egy nőtől, hogy ha gyereke van adja fel magát és áldozza fel lelkét az anyaság oltárán ÉVEKIG. És csak 1 életed van. Nyilván ezek az évek sosem jönnek vissza, de részemről ne is jöjjenek köszönöm, mert attól, hogy anyja vagyok valakinek még ember is vágyakkal, szükségletekkel. Jól tud esni, hogy rohadjak meg egy-két óra egyedül (oké persze én vàllaltam a gyereket), de az apjával közösen, 2.rég elmúltak azok az idők, mikor be kéne zárkózni csak mert gyereket nevelek így igénybe veszek családi és külső segítséget is a gyermekfelügyelethez időnként.

44 és akinek nincs gyereke az honnan tudhatná?lehet ezer rokonod akinek gyereke van,a sajátodat kell tudni nevelni ami ösztönbol jön.

Minden gyerek mas,nincs két egyforma gyerek.

Jól van,ha te mondod biztos úgy van.

Köszönjük Emese!