Sok anyuka miért érzi magát "bezárva" és magányosan, mialatt otthon van a babával, kisgyerekkel?

Meddig teszed még fel az álságos "megbántad hogy anya lettél, pedig tudtad mit vállaltál" típusú kérdéseid?

Mert nem mindenki bírja a bezártságot.

Mert nem mindenki kap eszik alszik mosolyog gyereket, valakinek olyan jut, hogy egy bevásárlás is Himalája expedíció pontosságú szervezést igényel, különben katasztrófa lesz belőle.

Mert valaki olyan szerencsés, hogy szereti a munkáját és a munkahelyét, és nem tűkön ülve várta a táppénzre menést hogy megszabaduljon évekre.

Írta valaki, introvertáltnak könnyebb. Akkor introvertáltak közt is nagy a különbség, nekem nem az a rossz vagy nehéz, hogy itthon kell lenni, hanem hogy nincs igazán "magam vagyok" állapot. Hanem mindig figyelni kell. Nekem ez a pokoli nehéz.

Ráadásul nekem van egyfajta figyelemzavarom is.

Én sose voltam bezárva,meg a gyerekeim csecsemőkoraban sem.

Szoptattam,így akárhol megoldottam a szoptatást.most a kicsi másfél,a nagy kilenc éves.

Mindig járunk el valahová,bár mostanában inkább csak hétvégén.

És én imádok itthon lenni akkor is ha éppen nincs programunk.nem érzem magam megkötve,bezárva.

Igen ezzel jár, de attól még érezheti magát szarul az ember emiatt, nem?

Én elég introvertált vagyok, úgy vágtam bele a.gyerekvállalásba hogy én biztos élvezni fogom az itthon töltött éveket. Hát tévedtem, nagyon szarul viselem. Elmehetek a gyerekkel játszótérre, ringatóra, babaúszásra, akárhova, számomra ez nem helyettesíti a felnőtt emberekkel való interakciót. A munka is hiányzik, szellemi munkát végeztem, amit nem helyettesít a napi 85 boci boci tarka éneklés. Ettől még imádom a gyerekemet, egy pillanatra sem bántam meg hogy ő van nekünk, de alig várom hogy visszamehessek dolgozni részmunkaidőben. És nem érzem magam szar anyának emiatt 🤷