Érdekelné tapasztalat olyan családból, ahol 2.5 év a korkülönbség a két gyetek között. Hogy viseli a nagyobb a kicsi érkezését? Mikortól tudtak együtt jatszani?

És a féltékenység mennyire gaz nálatok?

Attól is úgy felek. A fiam eléggé kisajátítós, van kutyánk ő az elején baromira ki volt a fiamtól féltékeny volt, aztán szepen elmúlt megszokta.De egy kutya jóval alkalmazkodóbb mint egy gyerek szerintem. Egész nap rajtam log mármint nem fizikailag hanem, hogy egyedül nem játszik és nem hagy semmit se csinálni. Elejétől próbáltam egyedüli játékra szoktatni és az elején egyre ügyesebb volt de aztán esküszöm csak vissza felé megyünk mostanság. Közelébe sem megy kb játékainak soha csak jön utánam hogy segítsen, és teljes figyelemét követel folyton. Ahogy nem rá figyelem kiabál hogy anyaaa. Apjával ugyanez ha itt van. Ugye eléje óta itt kutya akit imád, de néha ha hozzambujik a kutya, akkor eltolja meg befurakszik közénk. Szóval kicsit nem egyszerű természete és igen erőszakos tud lenni mármint akaratos, ha nem vele van foglalkozva pl telefonálok akkor rosszalkodik, eldobja játékát stb. Nem igazan tudom hogy lehetne ezen fejleszteni őt vagy nevelni.

Kedves utolsó, gyermekem természetet és igényeit jól ismerve baromira kétlem hogy nálunk könnyebb vagy másabb helyzet lesz. De majd javul nálatok a helyzet, azt olvastam ez totál normális pl hogy utánozza babát hogy rá figyelj. Kitartást kívánok sokat!! És a lelkiismeret furdalást nagyon megértem, de ha jól kezeled hosszú tavon csak jó lesz neki a tesó csak most meh pici hangos és haszontalan sőt karos az ő szemében amiben totál igaza igazából.

Utolsó előtti igen pontosan ezt csinálom! Mai esetet példázzam, feküdt mellettem kutya és el akarta tolni én mondtam hogy nem szabad kutyát bántania ő neki is jut hely,jöjjön másik oldalamra. Működött is. Aztán volt hogy könyvét nekem dobta amiért nem mesélek hanem befejezem amit csinálok és mondtam hogy ezt nem szabad most elveszem könyvét és akkor lesz mese ha szép csendben vár egy picit. Ez is működött. Kipihent volt és reggel. Amikor kezd fáradni de meg sajnos oral vannak hatra az alvásig napközben akkor nehéz ugye akkor egyre hisztisebb óráról órára és nem igazam hát szép szó vagy szidás se. Mert már nem képes magát kontrollálni gondolom kevesebb önuralma fáradtan és akkor ilyen szituba nem jobb belátásra tér hanem csak azért is csinálja vadul. Akkor pl beteszem agyába kicsit és zokog kiabál. Eleg hangos gyerek, születés ota az igényeit mondjuk úgy elég eroteljesen és hangosan adja tudtunkra. Picinek eléggé agyrém volt most már azért nyilván ahogy egyre ertelemsebb javul sokat, neveljük is. De azért nem egy egyszerű kezesbarany. Aktív, hangos és akaratos. Idővel biztosán jobb lesz de merem remélni azért második baba kicsit kezesebb lesz hogy ne őrüljek meg xD az biztos hogy a nagynal jobb alvo kell legyen mert nem lesz akkora nyugalom és csend körülötte soha. Néha úgy érzem biztos én is rontom el, mert első baba megkapta mindig a teljes figyelmet, foglalkozást, ha pihent akkor a nema csendet sötétet. Neki nem kellett eddig annyira alkalmazkodni mint egy többedik gyereknek. Talán elsőnek lenni nehéz, mert meg kell tanulni osztozni a figyelmen, mig a masodik már ebbe születik bele. Minel inkább már tudatánal van mire tesója lesz annal nehezebb feldolgoznia. Rengeteg ellenkező példát hallok, családon belül is de én nem altatom magam, tudom milyen a gyerekek természete és mennyi segítségem. Piszok nehéz lesz de remélem bírni fogom.