Érdekelné tapasztalat olyan családból, ahol 2.5 év a korkülönbség a két gyetek között. Hogy viseli a nagyobb a kicsi érkezését? Mikortól tudtak együtt jatszani?

Nálunk nagyon friss az élmény. Kisfiam 2,5 éves, kistesó 4 hetes. Egyenlőre nagyon jól alakul, bár nekünk itt vannak a szomszédban a nagyszülők.

Felkeszités részében tudok segíteni, ami eddig úgy néz ki jól sikerült.

Rengeteget és még annál is többet beszélgettem vele a dologról. Mutattam neki róla készült videókat, fotókat mikor újszülött volt, így volt fogalma arról milyen egy csecsemő. Napi téma volt nálunk az is hogy pár napot kórházban fogok tölteni, mert ő is nagyon anyás, féltem tőle. Sőt inkább rettegtem, hisz még soha nem aludt el mással, mint velem. Erről is sokat beszélgettünk, hogy nem fog tudni velem aludni, én a kórházban fogok aludni. Mi nem vittük be a kórházba nehogy megkeveredjen. Nagyon jól alakult az a 2 nap is, míg kórházban voltam. Ha szeretnél még bármit tudni kérdezz nyugodtan akár itt, akár privát.

Nálunk még csak 3 hetes a kicsi, úgyhogy erről az időszakról tudok nyilatkozni. A "nagy" 2,5 éves, szintén szereti a feladatokat. Alapvetően örül a kicsinek, simogatja, szeretgeti, énekel neki. A feladatokba is be tudjuk vonni, segít példéul a pelekézásnál, fürdetésnél. Viszont nála úgy nyilvánul meg a féltékenység, hogy visszatartja a kakit, és amikor jön az inger, akkor teljesen kifordul magából, rosszalkodik, durvul(nem a testvérével durva!), kiabál stb. Úgyhogy emiatt most elég nehéz a 2 gyerekkel, de bízunk benne, hogy ez majd a mi segítségünkkel szépen lecseng. Ha ez nem lenne, nem érezném nagyon nehéznek, hogy 2 gyerekkel kell foglalkoznom.

Mi amúgy sokat beszélgettünk vele már a terhesség alatt is arról, hogy milyen váktozások lesznek, amikor megszületik a kicsi. Illetve olvastunk olyan könyveket, amik képet adnak neki a testvéri kapcsolatokról. Ezen kívül próbáltuk szoktatni, hogy apával is menjen a fürdés, alvás és egyebek, de sajnos annyira anyás, hogy ez nem nagyon ment. Most meg ugye amikor sír a kicsi, akkor muszáj apával menni este aludni, vagy reggeli ébredésnél is van, hogy csak apa tud bemenni hozzá. Elfogadja, de szerintem azért ez megviseli.

Nem egészen három év a korkülönbség. A testvérféltékenység hullámzó, nekünk az elején nem volt, pár hét után lett. Szerintem akkor értette meg a nagytesó, hogy ez nem ideiglenes. Azóta elő-előjön, hogy tegyem le, ne vegyem fel, és hasonlók.

A nagy egyébként nagyon szeret babázni, néha túl lelkes. Leszedi a zoknit a kicsi lábáról, pelenkázni akar, dugdossa a cumit a szájába, elveszi a játékait. Valamennyit engedek neki, de messze nem mindent, úgyhogy inkább kapott egy játékbabát, amit etet, büfiztet, pelenkáz és hordoz:-)

Együtt játszani szerintem sokáig nem fognak, mert a kicsi jóval kisebb. A nagy oké, leül és bohóckodik neki 5-10 percet, de ez nem túl sok. Nekem amúgy a környezetemben lévő tesók alapján egyáltalán nem tűnik úgy, hogy komolyabban játszanak egymással a 2-3 éves korkülönbségű tesók. Maximum az ír ikrek. Ez a korkülönbség már tartós együtt játékhoz nagy az első években.

Felkészítés: van egy mesekönyvünk amiből olvastam neki. Illetve a pocakomat megmutattuk neki amikor rugdosott a kicsi. De ahogy más is írja, túl sem akartuk beszélni.

Nálunk is kicsi még a kistesó, 10 hetes, 2 év 3 hónap van köztük, a későbbiekről nem tudok még nyilatkozni. Amíg terhes voltam, mondogattuk neki, hogy lesz egy testvére, aki kicsi lesz és sokat fog sírni és nem ehet ihat azt, amit ő, a nagyfiú, csak anyatejet (ennek azért volt szerepe, mert a terhesség alatt hagyta abba - magától - a szopást). Azt is mondtuk neki, hogy a hasamban nő a baba, amikor kibújik, pár napig nem leszek otthon. A szülést, hogy nem voltam otthon szerencsére jól viselte. A kicsiről az elején nem nagyon vett tudomást, de már mondogatja, hogy majd ha nagy lesz a testvérkéje, akkor mi lesz. Ennek az a háttere, hogy nem olyan rég lett szobatiszta és sokszor megemlítjük neki, hogy milyen jó, hogy ilyen ügyes, nagy fiú, aki már egyedül csinálja ezt vagy mást és mutassa meg a testvérének, hátha egyszer megtanulja tőle. Azt is mondjuk, amikor sír a baba, hogy ő még nem tud beszélni, ezért sírással próbálja elmondani, de sokat kell hozzá beszélni és akkor idővel megtanul.

Még úgy sem könnyű, hogy sok segítségem van, de ennek a legfőbb oka az, hogy a baba nagyon sírós, ha nem lenne testvér, akkor is nehéz lenne. A dackorszak hisztijei nem teszik könnyebbé a helyzetet, ez a testvér születésével romlott, de az sokat javít, hogy a "nagy" már önállóbb: szobatiszta, egyedül eszik, vetkőzik, kezet mos és sokszor eljátszik magában.