Mit tennel ha egy ev utan kiderulne hogy osszecsereltek a babakat a korhazban tehat nem a te babad van otthon veled?

én visszakérném. egyrészt később is kiderülhet bármi okból, akkor hogy mondom el neki, hogy mi történt? nem lennék képes...ráadásul ha nőne fel az a gyermek, akit nevelek minden pillanatban az járna az eszemben, hogy akit 9 hónapig hordtam, aki kapcsolatunk gyümölcse most hol van, mit csinál. ha a gyermekem valami rosszat tenne vagy valami nem lenne jó, mint amit az előttem lévő is írt, hogy magatartászavar, stb, akkor biztosan arra gondolnék, hogy örökölte és akit én szültem nem ilyen. gonosz a gondolat én is tudom, de beleférkőzne az agyamba.

mindenkinek joga van a családjához, egy olyan környezethez, ahol magához hasonló embereket talál. hogy tudja azt mondani, én hasonlítok anyára. tudom örökbefogadásnál sincs ez, de akkoris. nem arról van szó, hogy könnyen lemondanék a babáról, akit szerettem és szeretek, a szívem szakadna meg, de nem tudnék lemondani arról, akit én szültem meg, a véremről. amúgyis kettőn áll a vásár, hisz ott a másik család is, akinek döntési joga van. de én mindenképpen ezt dönteném.

Az a baj, hogy nem tudom elképzelni, hogy összecserélik a babámat.Illetve ezt a részét igen, hogy bénák fürdetésnél rossz karszalagot adnak rá stb..., de azt hogy mondjuk másnap nem az én fiamat, hanem a kis Pistát hozzák oda, hogy ő az én gyerekem.... én meg nem veszem észre.... KIZÁRT!!! Amikor szülés után rám tették onnantól kitörölhetetlen az emléke, az arca a kis teste és sírása, az összes többi gyerek ronda és irritáló hangú kis izé volt, csak az enyém gyönyörű csengő bongó hangon éneklő baba:D, mint gondolom minden édesanyának a sajátja.

De ha vmi műhiba folytán szülés után nem látom és más gyerekét kapom meg, mint sajátot.... nem tudom, bár élek a gyanuperrel, hogy akkor is valami ösztön rávezet hogy valami nem jó, de ha nem akkor fogalmam sincs. De talán legjobb lenne a lassú szoktatással való visszacserélés, hogy ne okozzon nagy traumát... vagy megszöknék mindkét gyerekkel, hiszen az egyiket neveltem, a másik pedig vér szerint az enyém... :D Legyen ez, mindkettő babát akarnám.

Amúgy eszembe jutott egy kérdés tovább ragozva a témát:

Mi van akkor ha megtörténik ez az eset és az a család ahol a vér szerinti babád van éppen ellenkezőleg dönt mint te? (azaz ha te cserélnéd a babákat ők nem akarnák, ha pedig megtartanád, ők akarnának cserélni.)

nekem a szülés előtti néhány napban járt ez folyamatosan a fejemben. A férjem bent volt szülésnél, és a lelkére kötöttem, hogy nézze hogy rendesen rátették e a karszalagot. + fotókat is készített a piciről, így egyértelmű hogy ő az enyém. :-)

Én se cserélném vissza a saját gyerekemre az tuti ha véletlen ilyen előfordult volna.

Ez nagyon nehéz kérdés, hiszen mindkét gyereket mindkét család a sajátjának érezhetné. Ha visszacserélnénk, a gyerekeket nagyon megviselné, és mindkét család idegennek érezné a vér szerinti gyerekét, legalábbis eleinte. Talán azt választanám, amit többen is írtak, hogy maradna mindkét gyerek ott, ahol nevelik, de szoros kapcsolatot építenék ki a másik családdal. De akkor maradna az örök szomorúság, hogy a vér szerinti gyerekemet más neveli, mást szólít anyának.

Volt egy film pár éve a tévében, ugyanez volt az alapsztori. Ott már nagyobbak voltak a gyerekek, talán valamilyen betegség miatt kezdtek nyomozni. Ekkor derült ki, hogy a kórházban elcserélték a babákat. De a másik családban a gyerek időközben meghalt. Nem láttam végig, de nagyon szomorú film volt. Nem emlékszik véletlenül valaki a címére? Hátha meg lehet szerezni valahonnan.

Elméletben: nagyon érdekelne, hogy mi van a saját gyerekemmel.

Gyakorlatban: ez nem lehetséges, mert tuti a sajátomat nevelem.

Jogilag mi a megoldás?Szerintem a vérszerinti babát visszahelyeznék,nem tehetne mást a másik fél.De hogy az egész hogy valósul meg,már a szülőpárokon múlik.

Szerencsére már legtöbb esetben apuka írja meg a karszalagot,végigfotózza az eseményeket!De az ördög olykor ébren van..