A kórházban nektek is azt javasolták, hogy aludjon veletek egy ágyban a baba?

Nem javasoltak semmit. Szerencsére nem is kifejezetten szóltak bele, amikor magam mellé vettem őket. Egyik sem aludt a kiskocsiban, így velem aludtak.

Az elsőnél még féltem a ráfekvéstől, úgyhogy másfél évig külön raktam az első pár napot leszámítva, aztán amikor már semmit nem aludtunk éjszaka hetek óta, és nagyjából soha, beköltözött mellém, azóta jobban alszik. A kicsinél nem volt ilyen félelmem, mindig is velem aludt.

Nem javasoltak semmit. Mìg a szülőszobàròl mentünk az osztalyra addig nem volt szabad a kocsibòl kivenni. Nem volt lelkierőm ellenàllni. Addig is a pici alà tettem a karom, ès ràhajoltam. Picit nyüszögött, làtszott rajta nem tetszik neki, hogy nincs kèzben. Pàr perc volt, mìg odaèrtünk. Ott màr kezemben volt szinte egèsz èjjel. Mìg pisilni mentem addig tettem be a kocsiba, meg talàn 2x pàr percre, hogy aludjak, de nem ment. Azèrt, hogy àlmomban rà ne feküdjek ilyen pici helyen, inkàbb nem aludtam. Ahogy bòbiskoltam volna el, csùszott le a kezem babàstul, arra mindig megèbredtem. Szerencsère csak egy èjjel voltunk osztàlyon, azt is csak hajnali 2-től. Otthon màr biztonsagosan, nagy àgyban aludtunk egymàs mellett.

Szerintem èszre se vettèk, hogy vègig a kezemben a baba. Le se tojtak, pedig megfigyelèsre maradtunk bent egèsz èjjel. Arról volt szó, hogy 2 òrànkènt mèrik a làzàt, meghallgatjàk a szívèt. Erre 1x làttam èjjel nővèrt, mikor èn hìvtam.

Nekem nem javasoltak semmit. Az elsőnél láttam éjszaka, hogy a szobatársam nagyonnagyon sírós babájánál javasolták neki, hogy esetleg próbáljanak meg összebújni, fekve szoptatást próbálták neki megtanítani, mert nem akart szopizni a babája, szóval bár nekem ilyen problémám nem volt, én is ötletet merítettem innen. Nekem nagyon furcsa és idegen érzés volt, hogy abban a műanyag dobozban alszik a baba, külön tőlem, amikor pár órával azelőtt még egy vérkeringés voltunk. De én eleve együtt alvásra készültem, legalábbis otthonra, be volt már készítve a babaöböl az ágy mellett, szóval ezzel nem is volt gond. Kb 2 éves kora környékén került saját ágyba (még a mi szobánkban), és most 3 éves korára tudtunk elköltözni, így most lett külön szoba. Viszonylag ritka, hogy éjszaka átjönne közénk, szóval szerintem nem ezen múlik, hogy kit lehet kirobbantani a szülői ágyból és kit nem.

A másodiknál már alap volt az együtt alvás a kórházban is, de ekkor se mondtak semmit.

"Hanem tegyük vissza a helyére, ha alszunk"

Ez így tök jól hangzik, csak azt kell megérteni, hogy sok baba nem alszik a kiskocsiban, távol az anyjától, ergo ha a kocsiban van a baba, akkor anyuka sem alszik. Mert a baba ordít.

Mint írtam, nekem kettő gyerekem is van, az első soha sehol nem aludt az elején, csak mellettem, már a kórházban is végig ordított órákon át, míg próbáltam a kocsiban altatni, itthon ugyanez ment a kiságyban, szóval lehet it írni, hogy nem biztonságos meg kényelmes az együttalvás, ha egyszer nem alszik másképp a baba. Onnantól aludtunk normálisabban, hogy feladtam az ágyba szoktatást, és magam mellé vettem (és aki mellett még 5 évesen is ott alszik a gyerek, az meg hülye volt, mert nem szoktatta át, amikor már értelmesebb lett a gyerek).

A második pedig, ahogy írtam, gond nélkül aludt és alszik azóta is ágyban, ha leteszem. Pedig semmit nem csinálok másképp, csak egyik ilyen, másik olyan.