Férjem szerint kell víz, szerintem nem?

#27

Az biztos, hogy amelyik gyereknek figyelembe veszik evésnél a saját igényeit, sokkal valószínűtlenebb, hogy majd túleszi magát, ergo túlsúlyos lesz.

Amelyik gyereket időre és mennyiségre etetik, sosem tanulja meg, mik a valós szükségletei.

Nálunk kisgyerekként ment az érzelmi zsarolás, miért nem eszünk. Egy nagyszülői hétvégén képesek voltak a szüleink 1.5-2 óra különbséggel mindkét nagyszülőnél megebédeltetni minket, amelyik nagyszülőhöz másodiknak mentünk, kiverte a hisztit, miért nem vagyunk éhesek, persze, csak a másik mamánál eszünk. Muszáj volt ott is enni egy hatalmas adagot, rá egy órára már sütivel taktált a mama. Emlékszem, a hányás határán voltunk sokszor.

Aztán persze mind túlsúlyosak voltunk. Mai napig nem tanultam meg, mennyi az elég nekem, érzelmi evő voltam/vagyok. Akkor tudtam fogyni, súlyt tartani, ha számoltam a kalóriát.

Nem kell semmit korrigálni akkor sem, ha normális dolgokat eszik, nem hízik el. Nehogy azt mond, elvennéd előle az almapürét, nehogy sokat egyen! Vagy kiszámolnád, mennyit ehet.

A kontrollált etetés, akár túl sok, akár túl kevéd, káros. Minél hamarabb ösztönözni kell az önálló evésre, akkor is, ha csak maszatol, és garantáltan nem eszik többet, mint kéne.

Az is melegágya az étkezési zavarnak, amikor a túlsúlyos szülő betegesen fél, hogy kövér lesz a gyereke, ezért beosztja a gyerek ételét. Egy egészséges, mozgékony gyerek nem fog elhízni, ha normális ételt tesznek elé, és hagyják, hogy annyit egyen, amennyit akar.