Férjem szerint kell víz, szerintem nem?

Es amugy annak,hogy kell-e viz a kicsinek,ahhoz mi koze,hogy husis a gyerek?

Vagy csak en nem ertem az összefüggést?

A férj azt akarja, hogy kevesebbet egyen a gyerek, és gondolom, azt hiszi, ha vizet kap, az eltelíti, vagy ilyesmi.

Az én gyerekem 4 honaposan 8 és fél kg volt. Gyerekorvos, védőnő is csak dicsérte. Ma 4 éves, 14 kg, vékony izmos gyerek.

Jaj 12 igy mar ertem.

11

A lányom ugyan tápszeres volt, de ő speciel rengeteg vizet ivott mellé, már szinte újszülött korától kezdve. Ennek ellenére is jó kis husi baba volt. :D

Szóval azért, mert vizet ivott, egyáltalán nem evett kevesebbet.

Nálunk anno már a kórházban is adtak vizet, hogy ne veszítsenek a babák olyan sokat a születési súlyukból. A lányom már ott is mindig megitta amit adtak.

A fiamat meg pl hiába kínáltam hosszú hónapokon keresztül, nem akart inni soha.

1. Nem függ össze a víz és az evés, mellesleg lehet meg sem inná a vizet (nekem lassan 10 hónapos a fiam, most kezdi inni nagy nehezen a vizet, mióta ilyen meleg van, pedig hozzátáplálás kezdete óta próbálok adni neki...)

2. Kisfiam mindig duci volt, ő is 6 hónapig kizárólag anyatejes volt. Mondták, hogy lehet a hurkák miatt kicsit később fogja megcsinálni a mozgásokat, mindössze ennyi hátránya lehet a babakori nagyobb súlynak. Ez sem jött be, jó régen mászik, ül, jelenleg mindenhol feláll, már alig kapaszkodik és biztonsággal lépeget bútorok mellett...

Ő most 75 cm és 10 kg, már egyáltalán nem duci, csak nem olyan kis pille gyerek.

Ha pedig neadj' isten elkap valami kis bacit, akkor csak jó, ha van miből fogynia egy kicsit...

3. Anyatejes babának egyébként sem ajánlják a vizet/teát, mindenhol azt hallottam/olvastam, hogy nagy kánikulában lehet érdemes megkínálni néha egy kis vízzel, de azt sem muszáj.

4. Férjed igenis olvasson, mert nem hiszem, hogy ő olyan gyakorlott a baba-témában, a leírtak alapján ráfér az utánanézés (és ne a mama elavult hülyeségeiből induljon ki) :)

#15

Erélyesen állj ki magadért. Ha szükséges, nem csak a szomszéd Mariska néninek kell meghúzni a határt, hanem a férjednek is.

Az én férjem a kötődő nevelést nem bírta felfogni, időről-időre előhozta, hogy nem kéne rögtön felvenni, még úgy is, hogy ő sem akarta sírni hagyni.

Én meg már voltam olyan idegállapotban, hogy megmondtam, hova fog vezetni az, ha továbbra is meg meri kérdőjelezni az anyai kompetenciámat. Ő is gúnyosan szólta le, hogy gyermekpszichológusokra meg tanulmányokra hivatkozom, de ő bezzeg hazahozta az egyszeri Julcsika tanácsait a munkahelyéről.

Aztán egyszer csak felfogta a dolgot.

Szegény! Nehéz lehet ilyen fafejű férjjel... ő miből gondolja, hogy jobban tudja, mi a jó a babának, mint te? Mik az érvei arra, hogy az ő elképzelése a babagondozásról helyesek? A te álláspontodat alátámasztják az olvasottak, a szakemberek és a tömegek tapasztalatai. Az övét mi?

Amúgy az ilyenek néha hallgatnak "szaktekintélyekre". Ha a védőnőtől vagy gyerekorvostól hallja, hogy nem kell víz, és jó a súlya a babátoknak, akkor hátha elhiszi.

Vagy szerinte ha beteg a gyerek, akkor sem támaszkodhattok a tömegek és szakemberek tapasztalataira, mert az birkaság?

Ő hogyan alakítja ki az álláspontját úgy általában? Ha olyan dologgal áll szemben, amit még nem tapasztalt, akkor mi alapján dönti el, mit gondol a dologról, ha nem azok alapján, amiket látott/hallott/olvasott? Vagy őt mindig megszállja az isteni sugallat a szent igazságról, ezért nincs szüksége semmilyen információ inputra? Mit szólna, ha szembesítenéd ezekkel a kérdésekkel?