Elitélendő ha újszülött kortól kezdve van egy rendszeres fizetett dada a mama mellett, aki állandóan segít és amikor kell akkor szabadidőt biztosít a mamának (vigyáz a babára)?

Itt sokan nem olvassák el rendesen mi is az amire válaszolnak!!!!!!!!!!

DADÁ-ról van szó! Nem családtagról,nagymamáról férjről!!

Azaz 1 vadidegen !! Aki a nagyira bizza a gyereket az is el tud menni a hivatalba meg ide oda! Ahoz ,hogy el tuggyak menni "pisilni"ahoz nem kell DADA! Ez vicc amit néhányan leirnak. Főleg aki Mártir anyákat ir....

"Kell a dada, hogy el tudjam látni a házimunkát... hogy elmenjek pisilni"...stb. Akik ezekt írták, tényleg komlyan gondolták???? Nekem nincs segítségem - lehetne, de nincs rá szükségem - mégsem vagyok idegroncs, rendben van a lakás, vásárolni pedig nagyon szeretek babával menni.

Ami fura, hogy van, aki visszamegy dolgozni, mert kell a pénz és azt rá is költi a dadára... Aki akármilyen rendes is legyen, nem az anyja annak a gyereknek. Hát én nem dolgoznék azért, hogy aztán fizessem a dadát. Én meg lemaradjak a gyerekem első lépéseiről, első szaváról, máshoz kötődjönek a napi élményei, mással játsszon nagyokat... Az, hogy elmenjek fodrászhoz, teljesen megoldható alkalmi segítséggel (nagymama, férj, barátnő), a pisiléshez meg nem kell segítség. A felmosáshoz se. A gyerek szokott néha aludni is, később pedig eljátszik egyedül is, ha halaszthatatlan dolog van. Na és ott az a hordozókendőnek nevezett remek találmány, aminek segítségével a legnyűgösebb gyerek mellett is simán fel lehet mosni...

Ha pedig olyan béna vagyok, hogy nem tudom megcsinálni a házimunkát a gyerek mellett (vajon nagyanyáink, dédanyáink hogy voltak képesek 7-8 gyerek mellett is mindent megcsinálni, de még kapálni is, tehenet fejni, stb.?) akkor is inkább alkalmanként egy bejárónő, aki a nagyobb házimunkákat elvégzi, mint fizetett dada.

Már bocsi kedves kérdező, de ha jól sejtem még csak a gondolattal sem igazán játszol, hogy gyereked legyen, pontosan a kommentjeid alapján úgy állsz a gyerek kérdéshez, mintha egy háziállatról lenne szó, nem egy gyerekről. Addig, amíg azért akarsz gyereket, mert másnak is van, vagy mert divat, aztán majd nevelje a dada, addig inkább tartsál kutyát!!! Szerintem neked az egyelőre jobban való. Majd ha lesznek egyáltalán anyai érzések benned, akkor térj vissza erre!

Igen, elítélendő, ha valaki gyereket akar, de nem hajlandó semmiről lemondani érte. Még egy macska is jár lemondásokkal!

elítélendő, igen. emberek milliói, sőt, milliárdjai nőttek fel úgy, hogy nem két ember nyalta körbe a seggüket a nap 24órájában...

nagyanyámék 9en voltak testvérek, elég kis korkülönbséggel, és érdekes, dada nélkül is normális emberek lettek...

az meg, h amíg takarítasz, addig vigyáz rá a dada... basszus, nem egyszerűbb hívni 1 takarítónőt fele vagy negyedannyi pénzért, és vele takaríttatni a lakást, amíg a gyerekeddel vagy????

ha nekem egyszer gyerekem lesz, akkor biztos, hogy minden percemet vele akarom majd tölteni, és nem 1 idegen nőre bízni, aki akkor látja először...

anyukám meg biztosan segíteni fog, és simán rá fogom bízni a babámat!

bezártság??? há bazze, a gyerekkel nem lehet elmenni sétálni? vagy áthívni a barátnőket teázni, beszélgetni???

Én magamon azt veszem észre, hogy néha ferdén nézek azokra, akiknél ilyet hallok, pedig szerintem csak irígykedek :) Én, ha gazdag lennék, fogadnék egy dadát, de csak ha akkora házam lenne, hogy ne botoljak mindig belé. De én ezt azért tenném, mert a fiamat születése óta egyedül nevelem sajnos, nincs olyan nap, hogy nyugodtan tudnék fürdeni (általában éjfél felé jutok el odáig), mert negyed óra után tuti felébred a fiam mert kipottyan a cumi a szájából (ja, most egy éves amúgy), én meg ugorhatok ki a kádból. Tehát ilyen szempontból én nagyon el tudnám viselni, ha lenne egy dada, akinek odaszólhatok, hogy elmentem fürdeni, addig figyeljen a babára, vagy pl. ha le akarok menni a kisboltba egy pohár tejfölért, akkor nem kéne a gyereket is sál sapka kesztyű kabát felöltöztetni, hanem csak belelépnék a cipőmbe és leszaladnék. Vagy modnjuk nyugodtan ki tudnék keresni a fiókból egy iratot anélkül, hogy a fiam megpróbáljon belefeküdni a fiókba és ugrálni benne. Szóval igen, ilyen esetekre jó lenne a dada. Én szoktam néha anyukámra bízni, ha nagy ritkán este elmegyek valahová, mert már úgy érzem muszáj egy kicsit kiszakadnom otthonról, hogy egy kicsit nyugtom legyen és ne legyen minden percben bennem az ideg, hogy mindjárt ugorhatok a gyerekhez valamiért, na olyankor (mondjuk 1-2 havonta) anyukámnál alszik (pár hónapig együtt is laktunk, szóval az én fiam nagyon imádja a mamiját, ezzel nincs gond), de ilyenkor kicsit lelkiismeret furdalásom van, nem a fiam miatt, mert tudom, hogy ő szeret ott lenni, hanem hogy anyukámat leterhelem, amikor ő már felnevelt két gyereket, dolgozik és neki is csak két napból áll a hétvégéje. Míg ha egy fizetett dada lenne, akkor ilyen érzésem nem lenne, hiszem ki van fizetve az ideje, amit ránk áldoz.

De mondjuk megvagyunk mi így is, csak azért sokszor előfordul hogy már a hajamat tépve arra gondolok, hogy istenem, de jól jönne ha valaki egy kicsit segítene.