Hisztiroham? Hogyan nyugtassam meg? Többi lent...

9#es akkor üljek mellé és hallgassam ahogy ordít? Ezt jobbnak ajánlják mintha ott hagyom?

Nekem eddig azt ajánlották hagyjam ott és megnyugszik.Ami.egyébkent bejött.(ő mégfolyékonyan nem beszél nem tudja elmondani mibaja)

Bocs, de egy autistával való hisztikezelést nem szerencsés ilyen szempontból egy neurotipikus gyerekével összehasonlítani. Teljesen mást igényelnek és ebben az esetben félrevezető is.

Plusz bírom ezt a szöveget: neked szóló hiszti. Igen, mert veled érzi a legnagyobb biztonságban magát, hogy ezt kiadhatja.

Egy normálisan fejlődő gyereknél a szülőnek annyi a feladata, hogy ezt meghallgassa. Nem kell feltétlen megakadályozni, elterelni (lehet ilyet is, nem ezt mondom, de - hogy klasszikust idézzek - jobb kint mint bent) - a ki nem adott feszültség következő alkalommal utat talál és lehet hogy pont emiatt gyakrabban, mert nincs lehetősége kiadni úgy, hogy közben mellette van az, akivel biztonságban érzi magát, “akinek szól”.

Valamint azt se árt tudatosítani, hogy egy dackorszakos sosem azért hisztizik, hogy idegesítse a szüleit, hanem mert nem képes kezelni egy szituációval járó nehéz érzéseket, mivel nem érett még rá. (Megjegyzés az érzelemszabályozásért felelős agyi területek kb 20 éves korig fejlődnek) Egy 2-4 évestől nem elvárható, hogy szabályozza a dühét, csalódottságát stb.

12: neki jobbat teszel ha ott vagy vele, de legalább a látótávolság ágyban maradsz, és biztosított róla hogy ott vagy ha szüksége van rá.

Olvass utána a sírásmeghallgatás eszközének! Pont arról szól, hogy elhordozzuk a gyerek rossz érzéseit, mivel ő erre nem képes egyedül. Az, hogy ott hagyod majd megnyugszik, azt üzeni, hogy ebben az állapotában nem elfogadható >> nem fogadható el, hogy dühös, csalódott, stb, az hogy nem sír tovább, az nem jelenti azt, hogy a feszültség ami miatt elkezdett hisztizni megoldódott, sőt. Egy következő dolog újra betriggereli. A feszültség sokszor nem köthető az adott szituációhoz sem. Pl feszkós mert túl nagy az anyahiánya/apahiánya hét közben a bölcsi/ovi stb miatt, és emiatt könnyebben kiborul a kis dolgokon. Ezt pl a sírásmeghallgatás és a dedikált gyerekidő segíti és tompítja.

Az én 3 évesemmel több mint egy éve csináljuk ezt, mióta kezdődött a dackorszak. Ma már meg tudja fogalmazni sok esetben, mikor dühös, mikor szomorú. Alap érzések. Mégsem olyan könnyű beazonosítani őket, hát még ki is mondani. Ez az érzelmi intelligencia fejlesztés része.

Rengeteg tudatosságot követel ez a módszer, mert a hozott szülői mintáim teljesen mások. Rengeteg tanfolyam, olvasás és saját magamon végzett önismereti munka eredménye, hogy azt érzem “jobb”, támogatóbb anyja tudok lenni a lányunknak mint amilyen az én anyám volt nekem.

látótávolságában maradsz, és biztosítod róla, hogy ott vagy ha szüksége van rád

(Bocsánat, diktáltam a telefonnak és ezek szerint néhány szót nem detektált jól)