Hisztiroham? Hogyan nyugtassam meg? Többi lent...

Én fiam is csinál hasonlót 2 éves.

Én otthagyom pl a szobájában és egy idő után abba hagyja,vagy ha nem skkor megyek beültetem az ölembe és elterelem a figyelmét

Nem mindig jön össz ez se amugy olyankor imádkozok XD

Elvileg elkell terelni a figyelmüket valamivel

Van amikor nem segít semmi, csak ki kell vàrni, mìg vègez.

Ez a fejlődès egy szüksèges lèpcsőfoka. Nem egyszerű korszak se a gyereknek se a szülőnek.

Ha az a teljes mentális összeomlás van, én kivárom. Olyankor nem lát nem hall. De azt nem váltja ki nálunk csak úgy akármi, olyankor szinte biztos, hogy már álmos/éhes és túl sok program volt a napban. Olyankor kiadja a feszültséget, én mindig mondom neki, hogy nyugodtan, megvárom vele, és ha szeretné megölelem. Egy idő után hozzám szokott bújni, de neki kell kezdeményeznie, ha én próbálom, akkor lök el. Sajnos ez ilyen, bosszantó nekünk, de normális fejlődési folyamat.

Ha valami alku-hiszti van, akkor próbálok mérlegelni, vagy kompromisszumot kötni. Pl ha tépkedni akarja a virágokat, akkor azt nem hagyhatom, de keresek neki valami gazt helyette, ami szintén elég érdekes hozzá, hogy összetépje. Szóval a nem megfelelő viselkedést nem hagyom rá, de segítek neki mindig alternatívát találni. Azt vettem észre ez neki is segít, hogy ne ütközzön folyton falakba és tiltásokba, és így sokkal kevesebb hiszti van.

De a dackorszak szerintem mindenkinek nehéz.

A leghasznosabb mondat, amit kaptam: a szülőnek nem feladata megakadályozni a hisztit. A szülőnek annyi a feladata, hogy elhordozza a gyerek rossz érzéseit. Mellette lenni, nem kell hozzá sokat beszélni, csak elismerni az érzéseit (azt amiért dühös, szomorú, csalódott), mert ez neki akkor tényleg a világvége. Ettől még, hogy elismered, ha a helyzet megkívánja határt is szabsz. Pl megértem, hogy csalódott vagy, amiért haza kell menni a játszótérről. Ez tényleg nagyon dühítő, mikor abba kell hagyni a játékot. Az a baj, hogy otthon meg kell főzni az ebédet.

És akkor itt jön a sírás meghallgatás - sírja ki magát, dühöngje ki magát, úgy hogy támogatólag ott vagy mellette.

Ettől nem fog megoldódni varázsütésre, de sokat teszel azért, hogy az érzelmi intelligenciája fejlődjön, hogy a nap folyamán egyre gyűlő frusztrációi okozta stressz ki tudjon jönni támogató közegben. Ezáltal a hisztik gyakorisága is tud ritkulni.

A 6-os leírása tök jól kezdődött, aztán írja, hogy magára hagyja.. Kár.

De az együtt üvöltés vagy az együtt párna csapkodás vagy egyéb olyan feszültséglevezető módszer, amivel nem tud kárt tenni semmiben, az jó lehet. De nem hagyjuk magára a gyereket a rossz érzéseivel. Épp elég sz.r neki amúgy is. A magárahagyással azt üzened, hogy így ebben az állapotban nem vagy szerethető/elfogadható.

6-os vagyok. Azért hagytam magára, mert amíg látott, addig üvöltött, volt, hogy ájulásig, esetleg dühöngésig (tört, zúzott, harapott és ütött olyankor, de soha nem fejelt). Ez mondjuk az autizmus miatt is lehetett. Ha kiléptem a látóteréből, pl kiléptem az ajtó elé ahol ő már nem látott, akkor hamarabb, max fél perc alatt befejezte. Újraindult a rendszer és már nyoma sem volt a hisztinek. Ez csak a hisztiknél volt jó taktika. Az auti kiakadás más volt, ott fejelt engem vagy falat, de nem üvöltött. Akkor nem hagyhattam magára és nem is tettem, mert inkább bennem tegyen kárt, mint magában.

Eseménydús időszak volt...