Felvennétek ölbe az 1 hónapos babátokat ebben az esetben ha sír?

Komolyan azt gondolja valaki, hogy egy csecsemőnek csak fiziológiai szükségletei vannak??

Abból, hogy hogyan reagálnak a szülei az igényeire (sírására) abból tanulja meg a jövőre nézve, hogy számít és számíthat rád.

Vedd fel!

Senkire ne hallgass csak magadra azt javaslom.

Pár alap ‘szabály’, amit nekem is sokáig kellett mantráznom mert ezek a károgók rám is hatottak:

-ha sír addig próbálkozom amíg megnyugszik

-ha éhes megetetem

-ha álmos ÉN elaltatom, nem hagyom álomba sírni magát

-ha felkel éjszaka mellette vagyok

-ha bármi olyan szitu van amiben látom hogy frusztrált akkor kisegítem esetleg ‘kimentem’

Muszáj volt ezeket a dolgokat megrágni, mert általános nézet szerintem hogy a gyereket nulla napos kortól ‘neveljük’..... mekkora kreténség. Egy újszülött azt se tudja hogy mi van vagy hogy hol van, ő nem tudja a szabályokat, semmit nem tud. Hagyni sírni szerintem nettó kegyetlenség. Kb az állatkínzással egyenértékű számomra.

Ne vedd fel, mert elrontod: nem tudom megállni, és rossz érzés nézni ha kínlódik. Ezért felveszem.

Ne adj neki annyit enni, mert így is duci. Egyébként megértem , én is picit tartok tőle, mert részemről a család a könnyen hízik kategóriába tartozik, de nem fogom éheztetni a gyerekem. Szerintem ezt elfogja nőni. Ugye nem adsz neki akkor ha nem sír? Amúgy azt mondom hogy persze nem. De amúgy adok neki cicit ha azt látom hogy éhes és enne. Nem csak akkor éhes ha sír.. de már amúgy érik hogy ezt elmondjam neki is. (Picit jó volt kiírni itt)

Adj neki cumit, kell az, kell a víz: de nem kell. Neki még anyatej kell. Ha szomjas azt kap, ha éhes azt kap. A játszócumit pedig próbáltam, mert már annyit kínlódott mondom hátha, de szerencsére kiköpte, láthatóan nem kérte. Eleve megküzdöttem a ciciztetéssel, tejjel nem fogom még egy jó kis cumizavarral megspékelni.🤦🏼‍♀️ Amúgy kinevettek, amikor mondtam. Hát mondom jól van úgyis én vagyok az anyja én döntök róla.

Tehát szerintem te se rágódj rajta. Nem éri meg. Ha elrontod akkor elrontod, illetve elrontjuk. Majd korrigálva lesz. De nem hiszem hogy aki jó anya az fogja hagyni sírni a gyerekét ha van lehetősége odamenni hozzá és felvenni.

Az elején én is elbizonytalanodtam őszintén szólva, de most már ilyenek terén kezdek megvilágosodni és kezd kialakulni egyfajta magabiztosság. Természetesen meghallgatom a tanácsot, és ha jó akkor meg is fogadom, de ha úgy gondolom, hogy ez inkább árt mint használ akkor nem fogom úgy csinálni.

"Komolyan azt gondolja valaki, hogy egy csecsemőnek csak fiziológiai szükségletei vannak??"

Anyáink, nagyanyáink körülbelül így gondolták/gondolják, ezért kapott a kérdező is ilyen tanácsot.

1 hónapos az ég szerelmére. Neki a te közelségedre van szüksége! Még azzal sincs tisztában,hogy ti nem egyek vagytok!

4.trimeszternek hívják

Ne hallgass az ilyen elavult idiótákra akik szerint elkapatod ezzel, mert nem fogod, de biztonságban fogja érezni magát!

Természetesen felveszem.

Aki a tanácsot adta, az halál komolyan úgy gondolja, hogy egy ennyi idős baba képes ilyen összetett gondolkodásra? Azért sír már előre, hogy felvetesse magát és már most manipulálja a szüleit?

Kb. a szüleink generációja volt ezen a nevelési elven. Meg is lehet nézni, hogy a mi szüleink hogyan kommunikálnak érzelmekről, mennyire élnek hazug életet. Több álszent, képmutató, érzelmileg nulla családot ismerek sajnos, mint olyat, ahol szabad beszélni nyíltan és figyelnek is egymásra. Ez ne követendő példa az biztos, és az alapjai itt kezdődnek. Figyelek a babámra, ha sír és törődöm vele.

Igen felvettem százszor is. Az én babám hasfájós is volt,de amikor épp nem fájt a hasa se lehetett letenni vízszintesbe. Csak és kizárólag rajtunk volt hajlandó létezni,aludni születése óta. Már 10 hónapos és az alvás még mindig csak rajtam megy napközben. Hallgatom én is hogy "mert elrontottam" meg hagyjam sírni aztán elalszik előbb utóbb, de nem fogom, nem érdekel ki mit mond. Egyrészt azért kezdtem így csinálni mert erre volt igénye, nem pedig én szoktattam rá úgyhogy eleve baromságnak tartom az alapfelvetésük.

Másik hogy az anyja vagyok, ha én sem segítek neki, akkor mégis kire számíthat szegény? Nekem elég elutasító szüleim voltak, megfogadtam hogy én érzelmileg és mindenhogy elérhető és megbízható szeretnék lenni számára. Kell majd önállóságra tanítani őket de nem csecsemő korban.