Meddig próbálnátok nyitni a másik anyuka felé? Vagy hagyjuk?
Az utcánkban hárman vagyunk jelenleg kicsivel itthon. A harmadik anyukáék nemrég költöztek ide, a baba születése előtt.
Eleinte néhányszor összetalálkoztunk séta során. Beszélgettünk, aranyosak voltak. De egy idő után már nem jöttek ki. Csak az udvaron tologatják a kicsit, vagy egész nap a kertben ülnek vele.
Többször írtam neki, volt, hogy ő írt rám, személyesen is megálltam párszor beszélgetni. Olyankor mindig kedves, sosem látom rajta, hogy távolságtartó lenne. De inkább a férje az, aki ki szokott jönni a kapuba beszélgetni, ha arra sétálunk.
A másik anyukával elég jóban vagyunk, egyidősek a kicsik is. Szóval mi sokat járunk ki együtt, sokat sétálunk, beszélgetünk, átmegyünk egymáshoz.
És úgy próbálnánk a harmadik anyukát is kicsit kimozdítani. Nekünk fura, hogy ő úgy egyedül elvan. Persze nem vagyunk egyformák nyilván, de mi pont azt beszéltük, hogy olyan jó volt már korábban is kimenni sétálni, találkozni másokkal.
Szerintetek érdemes próbálni, hátha egy idő után jönne ő is? Vagy hagyjuk, aztán ha akar, majd megtalál minket? Nyilván nem akarunk erőszakosak lenni vele, de azt se akarjuk, hogy esetleg egyedül érezze magát.
30 vagyok, az invitálást úgy értem, hogy pl említsétek meg hogy mentek, ha akar csatlakozzanak. De ne kelljen magyarázkodnia. Nálunk pl van egy anyuka akinek nem elég a "bocs most nem jó" vagy a "nincs kedvem kimozdulni". Akkor belé áll az emberbe. Mint egy pitbull úgy ráharap az ember torkára mert neki magyarázat kell miért nem akarok találkozni.
Szóval az összes környékbeli anyuka hazudozik neki, meg bújkálnak.
Ajánld fel hogy ha akar jöhet, de ne legyen nyomás rajta. Ha nem ajánljátok fel, akkor nem fog majd merni szólni ha menne valamerre. Csak lazán.
Engem is nagyon elfáfaszt a bandázás, szeretek magamban lenni és élni a napirend szerinti kis életünket. Szintén két anyukával bandázunk néha a környéken (lehet engem írtál le? XD), nekik idősebbek a gyerekeik, mint az enyém. Könnyebben összehozzák a találkákat, mert közel ugyanaz a gyerekek napi ritmusa. Az én kislányom még kétszer alszik, nem jár, így feleslegesnek érzem, hogy felborítsam a napját egy sétával, vagy játszózással, amit ő még annyira nem élvez és az én további napom is csak nyűglődésből fog állni, mert mondjuk kimaradt egy alvás amiatt, mert nekem beszélgethetnékem volt. Néha bevállalom, máskor nem. Többnyire inkább nem. Nekem teher, ha alkalmazkodni kell másokhoz és nem akkor megyünk, amikor akarunk/belefér a napba.
Ez nekem elég ahhoz, hogy ne akarjak mindenáron jópofizni, találkozni és menni. Mellesleg itthon minden adott (medence, játszótér, homokozó, kis játszó házikó), így mégcsak azt sem mondhatom, hogy a gyerek miatt menni kell... Ha ez valakinek problémás, azt sajnálom.
Minden hétvégén vendégeink vannak, vagy mi megyünk a családhoz, barátokhoz, így igazából nekem jól esik hétköznap csak az udvarig kimenni a gyerekkel és kettecskén lenni csendben, már amennyire egy egy évessel lehet. :D
Szerintem sok oka lehet, a fentiek mellett pl lehet hogy rossz alvó a baba, és akkor tud haladni ha alszik. Ebben a korban a babának teljesen jó a kerti lét.
Én egyébként nem lennék ilyen kedves-invitalós, mert úgy szoktam vele lenni, hogy ha fontos, akkor tegyen bele a másik is. Aki 2 hívás után nem jön és nem viszonozza más alkalommal sem, azt nem keresem többet, de nem haragszom rá mert nekem is van, hogy vki aktuálisan nem fér bele az életemben.
Azok nagyon szoktam idegesíteni, akik az introvertáltsàg látszata mögé bújva folyton kéretik magukat és mindenre csak kedvük szerint és az utolsó pillanatig feltételesen érnek rá. Az igazàn introvertált emberek általában kifejezetten korrektek és odafigyelők azokkal, akikhez kötődnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!