Meddig próbálnátok nyitni a másik anyuka felé? Vagy hagyjuk?

Szerintem hagyd. Néha-néha írj rá (ne túl sokszor, mert borzasztó kellemetlen állandóan visszautasítani programokat), hogy x dolgot csináltok, szívesen látjátok, ha van kedve. Vagy akár megkérdezhetnétek, hogy van-e valami, amit ő szívesen csinálna, hátha csak a ti általatok felajánlott programok azok, amik nem tetszenek neki, de lenne más, amit szívesen csinálna. Ő pedig eldönti, hogyan reagál erre. Hidd el, ha kedve lesz, menni fog.

Én most vagyok terhes, de őszintén megmondom, igyekszem elkerülni az idegen kismamákkal való kontaktot. Részben ezért is jön velem a férjem mindenhova (jó dolog a rugalmas munkaidő), mert akkor kevésbé éreznek az emberek kényszert arra, hogy szóba próbáljanak velem elegyedni... Vannak barátaim, van férjem, abszolút nem vagyok magányos, és nincs szükségem random emberek társaságára, akikkel legtöbbször az egyetlen közös pontunk az, hogy terhesek vagyunk. Persze, tisztában vagyok az illemmel, elbájcsevegek, kedves vagyok, segítek, ha tudok, mit tudom én, de titkon mindig azt várom, hogy hagyjanak békén :D. Annyi felszínes ismeretség bőven elég, hogy ha hirtelen segítség kell, akkor tudjak kihez fordulni, és természetesen ez kölcsönös, ha én tudok segíteni, ugyanúgy megteszem.

Nyilván, ha akadna valaki, akivel kiderülne, hogy a gyereken kívül is bőven van közös témánk, akkor nagyon szívesen barátkoznék vele.

Amúgy őszintén, én a legeslegjobban azt várom, hogy megszülessen a gyerek, és hármasban kinn ülhessünk vele a kertben, csendben, madárcsicsergésben, és tologassuk a kocsiban vagy az adammoban hintáztassuk. Kettesben is tök jó ezt csinálni.

Meg amúgy nem tudhatod, hogy mit csinál a másik, amikor éppen nincs kinn. Pl. simán lehet, hogy dolgozik, csak otthonról akár azért, mert muszáj, akár azért, mert szereti csinálni, vagy vállalkozó, és nem hagyhatja a klienseit "elpárologni", és akkor pluszban emiatt is lefárad nap végére, és másra sem vágyik, csak a csöndre. Lehet, sokszor járnak el hármasban, és akár vendégségbe, így megvan a társasága.

Nekem kb egy álomnak hangzik a szomszédod élete. Mi lakásban lakunk így muszáj vagyok másokkal talizni, meg kivinni a gyereket bandázni, és borzasztóan elfáradok mentálisan... de ha kertesben laknánk, biztos hogy többet lennénk kint az udvaron, lenne csúszda, hinta stb. Előbb invitálnék meg másokat a kis védett terembe minthogy játszóra menjek.

Nem tudhatod miért van ez így, szerintem legyetek ugyanúgy invitálóak és kedvesek mint eddig, tehát legyen meg a meghívás, csak ne feltétlen számítsatok rá. Így lehet egy introvertált emberrel a lehető legkedvesebbnek lenni.