Sokan miért vannak úgy, hogy kisbabával sehová nem szabad, felesleges menni, mert "úgysem élvezi", meg "nem fog rá emlékezni"?

Kisbabát vwlóban nem érdeklik dolgok de igazából nem is azért mész,mert elvárod hogy majd erről meséljen.

Ha ott vagy neki az a jó :)És hogy te éppen hol vagy az neki mind1 :)

Mi mentünk nyaralni is sokat strandra stb.

Nem attól lesz gazdag, hanem gazdagabb;)

Igenis az más, ha valaki ebbe nő bele, hogy a világ minden dolga/lehetősége természetes, hogy nem a bocit nézi, hanem simogatja, rárakják a hátára, eteti, látja, hogy fejik, amíg a másik bogarászik a kertben.. Az első gyerek IS bogarászik, nem úgy van ám, hogy csak azt csinálja, mint a második, akit sehova sem visznek. Az első is átéli ugyanezeket, és ezen felül még repül, mászik, többet is lát, többet is tapasztal. Minden átélt élmény hozzátesz a gyerekhez, fejlődéséhez, személyiségéhez, érdeklődéséhez, a tapasztalás fontos, nevetséges azt állítani, hogy feleannyi tapasztalat is elég, hiszen minden új történés, tapasztalás idegpályák, kapcsolatok serkent. Szerintem nincs elég program és történés, amit érdemes gyerekként megtapasztalni, ugyanúgy kell a családi babusgatás, a kertben bogarászás, mint az utazás, különféle mászási formák a játszóházban, a hullámzás a lábadnál/vizes kagylós homokon óvatosan járás, másfajta klíma megtapasztalása, más nyelven beszélő emberek körülötted, vagy csak átmenni a reptéren, hogy megértsd a dolgok működését, mint pl a kasszánál sorban állás, becsekkolás.. ilyesmi. Persze le fognak pontozni, mert ezt kevesen tehetik meg, és szr belegondolni, hogy az ember nem adhat meg mindent a gyerekének, de ezek fontos dolgok, és az, hogy svájcba repül, nem zárja ki, hogy etetné a kacsákat a kistónál vagy simogatná a bogár hátát a kertben. Annak ellenére, hogy úgy gondolom hasznos lett volna, az enyém nem volt külföldön, mert az én idegeim épsége fontosabb volt, mint az övének a fejlődése, nem bírtam volna ki, mikor már a sparos behányások, kakilások, cukrászdás/játszóházas bukások, verekedések-hisztik kicsináltak.

Fél éves kor alatt mi hosszabb útra azért nem mentünk, mert még nekünk sem lett volna igazán kikapcsolódás az utazás, elég kötött rutinunk volt, ráadásul keveset aludtunk, fáradtak voltunk, kedvünk se lett volna hozzá. Egyébként ilyen fél napos, egy délutános kirándulásokra a környéken akkor is jártunk, és nagyon sokat sétáltunk a közeli parkokban, tó körül, stb. Aztán egyre többet mentünk mindenfelé, kerti parti, 1 napos kirándulások, most 1 éves, és nyárra már tervezzük az nyaralást. Most már nyitott ő is a világra, nézelődik, eszik mindent, egyszer alszik napközben, így sokkal szabadabban tudunk programot szervezni.

Mi ezért nem mentünk korábban, de amúgy azzal sincs semmi baj, ha valaki egész pici kora óta utazik a babával, személyiségfüggő kinek mi a komfortos. :)