Miért vállalnak az emberek második gyereket, ha az elsővel sem bírnak?

Valaki meg gyerek nélkül is panaszkodik🤣🤣

Istenem,lezsibbadtam ezektől a kommentektől.

Egy gyerekre ilyeneket írni,hogy szörnyeteg???

Meg egy kisgyerekes anyuka fásult? 🤔🤣🤣🤣

3 gyermekem van,de nagyon igényes vagyok és nem érzem hogy bármelyik gyerekem is szörnyeteg lenne.

Ez mind hozzáállás kérdése,illetve a gyerekekkel foglalkozni kell,mert igazából a nevelésünket tükrözik....

Mi most tervezzük a 4.gyermekünk,de aki tényleg így éli meg az anyaságot,annak valóban elég egy is.

Bár őszintén,mindenkinek saját maga dolga ez is.

Úgy gondolom azért, mert minden nehézség mellett csodálatos dolog a gyermekáldás, amely során utánozhatatlan érzések szabadulnak fel és csodálatos pillanatok vannak. Azt a szeretetet, amit az ember a gyermeke irant erez, semmivel sem lehet összehasonlítani. Nálunk pl 6 év van a két gyermekem között. Épp mikor a nagyobbik már teljesen elhagyta a babás/ovis korszakot, akkor született a tesó. Nagyon nehéz volt az elsö 2 év így is, de annyi meg annyi pillanat volt amikor a kicsi fejlödése, viselkedése visszaidézte azt amit a tesójával egyszer már áteltünk. Amúgy pedig csoda látni, hogy a testveri szeretet mennyire magától értetődő, és milyen erős tud lenni. Még akkor is, ha a nap nagy reszében vita/feszkó van…

Mi egyébként nem tesót, hanem még egy gyermeket szerettünk volna, és semmilyen hitel nem befolyásolta ezt nálunk-voltunk olyan szerencsések, hogy nem kellett ezért előre bevállalni pl “x” számú gyermeket-. Első után nem is panaszkodtam, de kettővel megélni az első idöszakot nekem nehéz volt, emlékszem ott azért panaszkodtam, depressziós is voltam kicsit, stb. Közel 2 volt a kisebb amikor úgy éreztem helyre állt a világ rendje.

Mondjuk én érzem is, hogy nálunk/bennem/bennünk ennyi a kapacitás, semmi pénzért nem vállalnánk harmadikat. De lehet, hogy valaki túlvállalja magát, illetve vannak idöszakok, amikor lehetetlennek tűnik megugrani dolgokat..talán innen indul a panasz, de nem tudom🤷🏻‍♀️