Jogos, hogy mi vigyük oda a gyereket, ha azt szeretnénk, hogy vigyázzon rá?
A kisfiunk májusban lesz 1 éves.
Anyósom még soha nem vigyázott rá. Most a héten felajánlotta, hogy bármikor nagyon szívesen vigyáz rá, csak vigyük oda neki.
Nekem ez fura, de lehet, hogy bennem van a hiba.
Nekem az lenne természetes, hogy először ő jön, és itt vigyáz rá. A megszokott környezetben.
Átlagosan havi 1x találkoznak amúgy, kb.1-2 órára.
De ha odaviszem, akkor valahol a mama is idegen neki, meg a hely is.
Vagy túlgondolom, és egyszerűen vigyük oda, aztán majd megoldja?
Mi gyakrabban találkozunk anyósomékkal, heti 1-szer legalább, de sosem jutott eszembe, hogy azt mondjam, ő jöjjön el iss vigyázni a gyerekre :Ő
Pedig szoktak, sőt van olyan ritkán - most lesz kettő a fiam -, hogy reggel elvisszük, mi megyünk nagybevásárolni, dolgot intézni, hazajövünk és megcsináljuk, amire a gyerek mellett nem jut alkalom, aztán este meg ők elhozzák vagy mi érte megyünk.
Szóval nem tudom, nyilván nekik is kényelmesebb otthon vigyázni a gyerekre, nem más házában, ez tényleg eszembe nem jutott, mármint minek kéne oda ágy meg minden a gyereknek? Én odarakok egy váltás ruhàt, 1-2 játékot, azt jól, van, ott úgyis talál mindig érdekesebbet :D
Persze, ahogy írták itt, egy havi egyszer látott nagymama az kvázi idegen egy 1 évesnek. Nem tudom, ilyen helyzetben mi lenne, de tényleg sosem jutott eszembe, hogy anyósoméknak kéne ide jönnie, mikor jó lenne nekünk, ha valaki vigyázna a gyerekre.
A lanyomra 12 hónapos kora körül vigyázott anyukám.
A helyzet adta, hogy nála legyen (akkor toloszékes apukamat vittük orvoshoz, és csak így volt kivihető), és nagyon jól elvolt nála a kislány.
Igaz ő nagyon szociális, de azóta is imádja ha ő mehet valahova, szereti felfedezni mások otthonát.
És szerintem is az anyós komfortjához kell alkalmazkodni, ha idősebb, akkor a baba már épp elég megterhelő neki, BKV, idegen lakás már sok. Ha meg nem olyan idős de dolgozik, akkor azért.
Szerintem meg az természetes, hogy egy 1 éves gyerek érzelmi igényeit előbbre veszem, mint anyós kényelmét.
Ha az én lányomat 1 évesen otthagytam volna bárkinél, biztos hogy ordított volna végig. Ellenben itthon nem volt gond. Apósom és a bébiszitter is itthon vigyázott rá mindig. 2,5-3 éves volt mikor először maradt anyósoméknál.
Szerintem ez sok mindentől függ. Most írhatjàk itt, hogy mi az, hogy te kérsz szívességet és még ő menjen oda , de basszus, a mama kvázi idegen havi egy látogatàs után. (Az én szüleim még 200km-ről is többet jönnek unokázni) Így eleve egy óránál többet nem szívesen bíznám rá a gyereket. És először mindenképpen úgy, hogy a gyerek saját környezetèben. Attól is függ, hogy mennyire fitt a mama. Egy egy éves nagyon ön -ön és közveszélyes tud lenni. Nekem még nincs gyerekem de az unokahúgommal hetente minimum egyszer találkozunk. Vigyáztunk is már rá férjemmel többször. Amíg baba volt , inkább náluk. Később már nálunk is. Lassan egy éves lesz. De mi ketten vagyunk rá! Egyedül én nem biztos, hogy szívesen vállalnàm itthon, mert a mi lakásunk sem bababiztos. Annyi, hogy a konnektorban van dugasz. Vagy akkor tényleg szemmel kell tartani nonstop, ami azért megterhelő lehet, főleg egy idősebb embernek. Nem lehet otthagyni, hogy főzök egy kávét , vagy beengedem a postást stb. A saját környezetèben viszont csak beteszem a babakaràmba amíg kimegyek, vagy becsukom a rácsot a nappali ajtóban, mivel tesómèknàl bababiztos a nappali. Nem akarok para mami lenni, (főleg , hogy nincs is gyerekem) de
kérdés , hogy a mama fel mérte e, hogy mennyi "veszély leselkedik" a gyerekre ilyenkor. Lehet, hogy otthon pakolászhat kedvére, mert semmi törékeny vagy veszélyes nincs elől , de nálunk bizony vigyázni kell hova nyúl. Én vállalom, hogy a sarkában vagyok mindig pont ezért. És így is néha aggódom, nehogy baja legyen. A nagyi képes erre? Ha igen, még mindig ott van az, hogy nem ismeri annyira a gyerek. Ha muszáj ràbízni akkor muszáj, de ha csak azért , hogy elmondhassa nála volt az unoka, közben alig kíváncsi rá....
Érdekes kérdés, de szerintem kicsit túlgondolt és nagymamafüggő is. Én pl. emlékszem, hogy mindkét nagymamámhoz engem vittek, a mamák sosem jöttek, ha vigyázni kellett rám/ránk. Sosem volt ebből gond, imádtam ott lenni.
Anyósom idős, rá már sajnos nem lehet ilyen szinten számítani és vidéki is. A szüleim is 160 km-re laknak, havi kétszer találkoznak kb. a mostmár 11 hónapos kislányunkkal. Nálunk és náluk is simán rájuk hagyom egy pár órára, mert tudom hogy figyelnek rá, a kislányomnak meg tök mindegy a környezet, ott talán még jobban el is szeret molyolni, mert új a környezet (havi egyszer van ott, egyszer jönnek anyuék), vannak kutyák, nyuszi, stb. Le lehet kötni úgy, hogy kb. fel sem tűnik neki, hogy nem vagyok ott.
Nyilván, ha normális lenne a viszony és szívesen bíznád rá, akkor tök mindegy lenne hol vigyáz rá.
Éjszakára persze más kérdés, de most ha jól értem nem erről volt szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!