Tényleg olyan borzasztó, lehangoló mindenkinél az első 1 év a babával? A segítség hiánya játszik közre az anyukák szomorúságában?

Nekem van segítségem, a férjem, mégis baszott nehéz 😮‍💨 csak 7 hónapos,de épp fogzik. Engem az alváshiány visel meg. Azt túlélem, hogy a kis matricám mellett nem lehet főzni/enni/kikapcsolódni, de a minimál alvás betesz nekem.

Persze öngyilkos nem akarok lenni :)

De nem ez életem legszebb korszaka az tény.

10 hónapos, semmit nem tudok mellette csinálni, reggel 7 - este 6 ig egyedül vagyok vele. Férjem hazaér, addig pakolok főzök mosok takarítok néha. Este 2 óránként kel és nappal úgy alszik, ha mellette vagyok. Akkor tudok kicsit netezni… ennyi a kikapcsolásom. Ilyen, hogy énidő semmi.

Segítségünk nincs, hétvégén itthon van férjem, akkor megmosom a hajam. Ennyi . Testvére nem lesz :)

Nagyon nagy tapasztalattal nem rendelkezem még, mert csak 2,5 hetes a fiam, de minden hajnali kelés és a cicivel küzdések ellenére, eddig ezerszer jobban érzem magam testileg, lelkileg és szellemileg, mint a várandósság 9 hónapja alatt bármikor. Engem az viselt meg, gyűlöltem terhes lenni, folyton valami bajom volt, a szexet is elhagytuk mert fájt, aztán hónapokig hánytam, vegetáltam, rondának láttam magam.

Alig beszéltem a magzathoz, szinte sosem simogattam a hasam, csak túl akartam lenni, pedig tervzett, vágyott baba.

De mióta kijött, minden sokkal jobb, bár tisztában vagyok vele, hogy lesz még sokkal rosszabb is, de egyelőre élvezem, szeretem a mindennapjainkat.

Nekem problémamentes várandósságom volt, tehát nagyon imádtam, még meg is sírattam a végén :)

Az éjszakázás nehéz volt, meguntam h minden nap ugy kelek h na majd holnap alszok egy normálisat, persze imádtam azt is mert csak enni kelt fel egyből aludt nem volt baj vele.. Magam mellé raktam az ágyba és 2,5 honapos korától velem alszik. Azóta még jobb hogy nem kelek fel teljesen az etetésekhez, most 6 hónapos, ugyanolyan jókat alszik.

Amikor nyűgös napjai vannak mindig az jut az eszembe h nem ordít örökké.. 🤣🤣

Napközben a dédit meglátogatjuk így akad egy kis társaságom is.

Egyébként igen, jól érzem magam a nehézségek ellenére is. De ez csak azért lehet mert hasonló a babával a temperamentumunk. Ha tüzesebb lenne beleszakadnék, én olyan vagyok mint egy nyugodt kisbárány 🤣 eddig ő is. Hátha rám üt nem az apukájára!! 🤣

Utolsó vagyok!

Igen, a segítség hiánya, az eltérő temperamentum a babával, mind kiválthatják ezeket a lehangolt szorongó tüneteket..

Nekem is egyelőre még csak 7 hetes a kisfiam, úgyhogy ennyi időről tudok nyilatkozni, de a terhesség nekem is sokkal-sokkal rosszabb volt, utáltam minden percét. Ehhez képest ez az időszak eddig könnyebb volt, persze brutál fáradt vagyok, most az elmúlt 2 hétben a babám alsó hangon 10x ébred egy éjszaka az eddigi 2 alkalom helyett, de már gagyog, vigyorog, elnézelődik, úgyhogy

tök jó. De kíváncsi vagyok a következő időkre. Nem érzem rosszul magam eddig.