Tényleg olyan borzasztó, lehangoló mindenkinél az első 1 év a babával? A segítség hiánya játszik közre az anyukák szomorúságában?

Nem volt borzasztó egyáltalán.

Sok minden megváltozik, sőt, minden megváltozik. Kapsz egy pici, ráncos, üvöltő újszülöttet és egyik napról a másikra körülötte forogsz 0/24. Sokszor fogalmad sincs, éppen miért sír. Miért nem alszik, miért nem eszik, miért alszik ilyen sokat, miért eszik ilyen sokat. Nem hízik eleget, túl sokat hízik, jönafogamostazértordít, mikor fog már átfordulni, ülni, mászni. Van-e elég tej, miért nincs elég tej, baj-e ha tápszert eszik (nem), stb. Lehetne írni holnapig, de valamin MINDIG stresszelsz. Ehhez hozzájön, hogy ha kifogsz egy szaralvó babát, akkor még kipihenni se tudod magad, ez sem segít a dolgon. Hát ember legyen a talpán, aki mindezt végigviszi az első gyerekkel frissen, üdén, mosolyogva, kiborulás nélkül. Szerintem ilyen nincs.

DE!

Egyrészt ha van egy normális párod, akire lehet számítani, akkor minden csak feleannyira nehéz. Ez rengeteget számít, én soha nem éreztem azt, hogy magamra lennék hagyva, mert a férjem is teljes értékű szülő, aki a szoptatáson kívül mindent megcsinált körülöttük, és odavan értük.

Másrészt erre a sok szarra amit írtam fent, bőven jutnak jó dolgok is. Hihetetlen jó látni, ahogy egyre ügyesebbek, okosabbak, ahogy nyílik ki a kis értelmük, és ezáltal nyílik ki nekik a világ. Ahogy először rádmosolyog, ahogy először nyújtja a kezét feléd, hogy vedd fel...ahogy elkezd mászni és felfedezi a lakást, amikor először feláll és baromira meg van elégedve magával...amikor először integet, tapsol, megölel...szóval lehetne sorolni ezt is holnapig.

Összességében én jobban szeretem ezt, hogy már nagyobbak (3 és 7 évesek), de néha nosztalgiával gondolok vissza a babakorra minden nehézsége ellenére is. Már csak azért is, mert több gyereket nem szeretnénk, így a kisebbiknél tudtam, hogy ezek a pillanatok lesznek az "utolsó elsők", hisz már nem lesz több kisbabám, akivel átélhetném őket.

Teljesen változó ki hogy èli meg…

Nekem tényleg habcsók babos volto den hasfájás-fogzás mellett ( 1 évesen a szemfogai is áttörtek)

Nekem a 1,5 -3 èves kor a nehéz a gyerekkkel..

A dac..

Szóval nem jó elvàrásokat támasztani magunkfelé…

Hát én meg szinte sehol sem olvastam olyat, hogy mindenki öngyilkos akarna lenni az egy év alatti gyerek mellett.Te hol olvasgatsz ilyeneket?

Amúgy ja,a kialvatlanság,az új élethelyzet,a segítség hiánya miatt esetleg van aki nehezebben éli meg (én is)de hogy öngyilkos sose akartam lenni az tuti

És 1 anyuka az már képviseli az összeset szerinted?

Lehet szülés utáni depressziója vagy meg még ezer más oka lehet hogy kijön belőle ilyen, az is akár hogy valóban alkalmatlan az anyaságra(és ezt valóban csak akkor tudja meg az ember ha ott van a gyerek), de általánosítani 1db cikk meg pár más hasonló megszólalás miatt szerintem baromira gáz.