Szerintetek a férfi (vagy a dolgozó fél) besegít az újszülött mellett vagy csak kiveszi a részét?

Hívjuk aminek akarjuk de tény hogy itt sokan fennakadnak azon, hogy nem besegít hanem kiveszi a részét. Gondolom azért alakult ki ez a besegít szó mert a nő mégis csak sokkal többet van a gyerekekkel, és ha az apa itthon van akkor átveszi a gyerekeket, szóval ebben semmi sátáni mögöttes tartalmat nem látok.

Amúgy mi meg szoktuk egymásnak köszönni azt is ha a másik felmos, takarít, mosogat, kaja után a reggeli/ebédet. Nem kényszeresen és minden nap, de azért jól esik a másiknak ha értékelik a munkáját.

Azért se szeretem hogy alapnak nevezünk bármit egy kapcsolatban, mert én se szeretném visszahallani a férjemtől hogy ő mit gondol tőlem alapnak. Szoktuk egymást dicsérni ha valamit erőn felül megcsinálunk, meg szoktunk pozitív visszajelzést adni ha valamit jól csinál a másik.

De nincs olyan, hogy valami alap, mert az élet nagyon dinamikusan változik, mint ahogy mi is, van amikor valami belefér, van, amikor nem, és olyankor kölcsönösen toleránsnak kell lenni a másikkal. Volt olyan időszak amikor a férjemnek kellett többet lennie a gyerekekkel, meg volt olyan is hogy nekem, mert hol én voltam elfoglaltabb, hol ő. De nem vágtunk a nap végén egymás fejéhez olyan dolgokat hogy márpedig ez "alap" hogy megcsinálod, hiszen nem vagyunk egymás szülei. Bár gondolom az itteni nők se mondják ezt ki így a férjüknek.

Szerintem mindenki csinálja úgy, ahogy náluk bevált, de szerintem sokan ide járnak kiadni magukból a frusztrációt a férfiakon, pedig a párjukkal kéne megbeszélni ha valami nem működik jól.

22, hidd el, én is elmegyek boltba, én is bepakolom a mosógépet. De senkit nem érdekel, ha nem pont egykor, hanem fél kettőkor.

Itt mindenki bele akar halni az otthonlétbe...

21-es nem hiszem, hogy ez az "alap" azokra a helyzetekre vonatkozik, ahol amúgy általában rendben van a munkamegosztás, csak vannak könnyebb-nehezebb időszakok és ezekhez rugalmasan alkalmazkodnak. Inkább arra, hogy sok család van, ahol anyukának minden szarért külön kérvényt kell benyújtania újra és újra, és ha a dolog végre elvégeztetik, akkor meg egy hétig hallgathatja, hogy apu mekkora hős.

Van egy emlékem ami nagyon megmaradt bennem. Gyerekkoromban egyszer történt meg, hogy apám mosogatott el. Még a nagyszüleim is átjöttek másnap és leoltattak minket a f_szba, hogy mi az, hogy szerencsétlen apámnak kellett elmosogatni...

Kiveszi a részét. Mégpedig időarányosan, és ez itt a kulcsszó. Senki nem várja, hogy foglalkozz UGYANANNYIT a gyerekkel és végezz UGYANANNYI házimunkát, mint az otthon lévő feleséged. Nem is tudnál, max hétvégén. De szerintem az teljesen alap, hogy a munkából hazaérve nem eldőlsz egy üveg sörrel meg a telefonoddal a kezedben, és szórakoztatod magad estig, hanem a gyereke(i)ddel foglalkozol, és/vagy pl elmosogatsz, ha aznap a feleségednek "csak" boltba menni, megfőzni, kimosni, kiteregetni és persze a gyerekkel foglalkozni volt ideje, a mosogatás meg már elmaradt. Nyilván ez csak egy példa. Nem gondolom, hogy ezt külön meg kéne köszönni, sem neki, sem neked. De lehet (és kell is) éreztetni a másikkal a mindennapokban, hogy értékeljük a munkáját. Azt is, amit a munkahelyén végez, meg azt is, amit otthon.

Az éjszakai kelést mondjuk én személy szerint sosem vártam el tőle, ettől függetlenül volt rá példa, de jó alvó mindkét gyerek, nem nagyon éjszakáztunk.

Most már fél éve visszajöttem dolgozni, 6,5 a nagy és 2,5 a kicsi. A férjem teljes értékű szülő, és így, hogy ketten vállalunk mindent, egyikünk sincs kikészülve...