Az újszülöttel kapcsolatos anyósos sztoriknál miért mindig a férfi anyjáról szól a fáma?

Igen, én is azt látom a saját barátnőimen meg rokonaimon, hogy amit az anyósukban megkritizálnak, azt az anyjuknak elnézik.

Nem tudom, miért nincs kicsit több önkritika amúgy az anyukákban, csak keltik ezzel a családi balhét.

Meg talán arról h anyuka van otthon a gyerekkel h ellássa, és hirmonoktól telítve nehezen veszi a kéretlen tanácsot egy "idegentől"

Szerencsém van. Se anyósom, se anyám nem a mindenlében kanál típus. De volt olyan exem aki annyira anyuci szeme fénye volt, hogy senki sem felelt meg a kisfiának és mindenbe belekötött. Egyébként is ilyen embertípus a hölgy (mindenki hüle csak ő a helikopter)

"De volt olyan exem aki annyira anyuci szeme fénye volt, hogy senki sem felelt meg a kisfiának és mindenbe belekötöt"

De az ilyen valószínűleg a lányánál is mindenbe beleköt.

Nőként és anya ként ha bármi bajom van vagy kérdésem van a saját anyámat hívom fel(ő nevelt fel engem is)

Anyóst még véletlenül sem mert nem bízok meg benne. Innentől kezdve egy kotnyeles anyós már csak nyüg a nyakamon!

Bocs, de ha valakinek nem evidens, hogy miért, az álnaiv vagy buta. Vagy simán csak ez is egy kismamaszidós kérdés.

Bizony, amit a saját anyámnak lehet, azt mas anyjától nem toleralom. Nem ertem, hogy ezen mit kell annyira csodálkozni. Az anyám az, akit születésem óta ismerek, ő nevelt fel, az anyósom pedig nem. Anyósom menjen a fiához és magyarázzon neki, mert az ő anyja, nem az enyém. Komolyan nem értem, mi annyira bonyolult ebben. A gyerekemnek természetesen ugyanolyan nagymamája, ugyanannyiszor jöhet és ugyanazt csinálhatja a picivel, amit az én anyám. Ha be tudja tartani, amit kérek. Ha nem, akkor nem. De ha nem tartja be, amit kérek, akkor a saját anyám sem. Ez teljesen mas téma, mint az, hogy kit tolerálok jobban.

Egyrészt a saját anyámnak könnyebben elnézek dolgokat, mint egy "idegen" nőnek.

Másrészt, más család, más szokások, más értékrend. Sok dologban egyetértek anyámmal, ő előttem a minta mivel úgy nőttem fel ahogy ő nevelt. Anyósom teljesen más értékrendet képvisel, ami nekem és anyámnak normális dolog az neki nem, és fordítva. Ebből pedig nyilván vannak konfliktusok.

Egyrészről, ha eltekintünk attól, hogy "újszülöttel kapcsolatos", akkor könnyen kijön az, hogy az anyósos sztorik szinte mindig a férfi anyósával kapcsolatosak. Lásd: anyós viccek :)

Másrészről. Minekután nem a férfi van piszkálva az újszülöttel kapcsolatos teendőkkel, hanem nyilván az anya, mivel egyelőre nem az apa szüli meg, nem az apa szoptatja, de tudjuk jól pontosan, hogy utána is az anya látja el majd' 100 %-ban a csecsemőt, ezért a jó tanácsokat nyilván nem az apának fogják címezni az emberek.

Nálunk azért éleződött ki ez a helyzet, mert az én szüleim távol laknak, anyósom és az ő szülei velünk egy városban, anyósom ráadásul szerette volna az anyaságot újra megtapasztalni, mert anno neki erre nem volt lehetősége, a 4 hónapos csecsemőt az első szembe jövő vad idegen öregasszonynak dobta is oda, rohant vissza dolgozni, hogy éppen milyen fejlődési mérföldkövet ért el a fia/lánya, azt elmondásból tudta meg, mert mindenről lemaradt. Aztán az anyósa vette át a gyerekeket, aki ráadásul egy rém buta nő volt, a prűd, tyúkeszű falusi lány torzképe, nem is voltak egy kommunikációs szinten, ha valamiben nem értettek egyet (anyósom művelt, tanult nő), ha véletlenül a legfinomabban meg lett fogalmazva egy kritika, egy kérés, az ő anyósa elvonult bőgni a budira. Ezt kompenzálandó szeretett volt első perctől részt venni az unokája életében, amiket adott pillanatban nagyon túl is tolt. Örültem, hogy jött a covid, mert így nem kellett senkivel sem összeveszni, hogy miért nem jöhet mozizni a szülő szobába, de abból már volt sértődés, hogy miért nem bámulhatja a férjem családja kigúvadt szemekkel, ahogy szoptatom a gyermekem. Férjem nagypapája rendesen kis előadást tartott arról , hogy milyen egy aljadék vagyok, amiért ezt elveszem tőle, hogy a mellemet nem bámulhatja meg, ő vele ilyet soha senki nem csinált. Bocs, az én apámnak soha nem jutott eszébe, hogy cirkusszal tévesszen össze, de kicsit gondold át, hogy te hogy reagálnál, ha a nagyapád, anyukád és az egész pereputty hisztériás rohamot kapna, mert a feleséged nem vetkőzik le előttük.

Anyósom nem kimondottan jelentkezett be, hogy mikor jön, naponta többször, teljes random állított be hozzánk. Azért ez egy kimerült, néhány órát aludt embernél hamar idegesítővé válik, hiába mondta mindenki, hogy aludjak, mikor a baba is alszik, ha feszt valaki vagy hívogatott, vagy anyós dörömbölt az ajtón, hogy jött "szerelmeskedni". Te mennyire mosolyognál, ha az anyósod számtalanszor felállítana a budiról, mert ő megjött? Volt, hogy vulgárisnak kellett lennem, mert verte az ajtót, hívogatott, hogy ő megjött és akkor a telefonba benyögtem, hogy éppen szarok, várja meg, míg kitörlöm a s3ggem, majd aztán kinyitom az ajtót. Na, azóta eszébe jut telefonálni, meg hát többször járt is persze úgy, hogy hiába jött ,mert éppen sétáltunk. Azért egy férjnek, aki egész nap nincs otthon, ezek a dolgok még csak fel sem tűnnek, de ha nem te kapod orrba szájba a hülyeséget, akkor nyilván nem izgat annyira. Pedig nyilván mégis csak kapsz, csak nem csecsemővel kapcsolatosan, máskülönben - kanyarodjunk vissza az első megjegyzésemre - miért születtek vajon meg az anyós viccek?

Na, nem mindenki. Én hosszabb távon könnyebben viselem anyósomat, mint anyámat :) anyám nagyon nehéz természet. Anyósom teljesen másmilyen.

Viszont a többségnél gondolom csak arról van szó, hogy anyával szorosabb a viszony, anyóssal nem éltünk együtt stb. Lehet igazságtalannak tűnik így, de én valahol ezt is meg tudom érteni, logikus.