Az újszülöttel kapcsolatos anyósos sztoriknál miért mindig a férfi anyjáról szól a fáma?

Nyilvánvalóan a saját anyját mindenki könnyebben tolerálja.

Emellett a mama se ugyanúgy áll a lányához, mint a menyéhez. Van az a mondás, hogy a menyem nem lányom.

Hozzám is sokkal normálisabb anyám, hiszen ő engem is szeret, nem csak az unoka a vérszerinti családtag neki.

Mert a saját anyjukat szeretik, de aki elvileg álmai ferfijat nevelte azt már nem. Érdekes.

Én nagyon szeretem anyosomat, lányakent szeret, ő az első akinek a terveim elmondom mert teljesen más típus, mint az én anyámék.

Hasonlóan vagyok, mint a 12-es válaszoló. Anyósom sokszor anyám helyett anyám volt, nagyon jó a kapcsolatunk, hasonló a természetünk.

Anyukám más világ. Nem vagyok vele rosszban, de sokszor tud blödségeket mondani, azonban nem rossz szándékból. Viszont a túlanyáskodása sok tud lenni, őt többször kellett már lekezelnem mint anyósomat.

Én fordítva voltam. Jelenleg előbb költöztetem oda egy hétre az anyósomat, mint az anyámat, mert vele jobban kijövök gyereknevelés téren, de nem volt mindig így.

Az első időszakban sok gondom volt a szakértő nagymamákkal. Oldaltól függetlenül elküldtem vagy telefonon kinyomtam azt, aki kéretlenül utasítgat, belém köt, kritizálja minden mozdulatom. Volt sok alkalom, amikor egy sima tényközlés (ma csuklott a baba, de már elmúlt) abba torkollott, mit ronrtottam el és legközelebb mit KELL csinálnom, ha csuklani mer a szerencsétlen. Mert ugye magamtól csak állnék fölötte és bámulnám a tanácsaik nélkül. Változatos témákban, de mindenki újra gyereket nevelni akart rajtunk keresztül.

Egy alkalommal volt az, hogy a nagyszülőkkel megbeszéltük, hogy jöjjenek el, 11 körül ébred a baba, akkor láthatják a mosolyát. Vártuk, vártuk, de senki nem jött. Bő két óra késéssel épp elaltattam a babát a szobában, amikor csengettek. A férjem kiment, a nappaliba vezette a vendégeket és közölte, hogy a következő 3 órában aludni fog, így vagy minket néznek, vagy hazamennek. A papa szerint fel kellett volna keltenem a babát, mert ő most jött megnézni. Természetesen nem tettük és sértve elmentek 10 perc után. Többé nem csináltak ilyet.

Én is az anyósommal vagyok jóban, anyámmal a kapcsolatot sem tartom.

De ettől függetlenül szintén azt mondom, hogy lehetne egy kis empátia meg önkritika az anyukákban is, vagy néha elgondolkodhatnának azon, vajon az ő anyjuk mem csinálja-e ugyanazt, mint az anyósa, és ha igen, utóbbival miért nem tud toleránsabb lenne?

Pláne, ha valaki fiús anyuka, neki hogy fog esni, ha az ő menye fogja utálni 30 év múlva olyanokért, amiért az anyjának nem szól?

Most nem azt mondom, hogy mindent el kell nézni, de rengeteg családi belüli probléma van abból, hogy az apuka szüleit mindig kizárják, lekezelik, megkülönböztetik az anyukák, pedig lehet, hogy pont ők a normálisabbak, csak anyuka a hülye saját anyjához van szokva.

Mas csalad mas szokasok en is ezt erzem oknak.

Nem szeretnem ugy nevelni a gyerekem ahogy az anyosom nevelte a gyerekeit. Hosszu evekbe telt a ferjemen kijavitani az okozott karokat es sokba igy is csak "belenyugodtam" a szerelem miatt.

Mar a kapcsolat elejen is sokszor kiderult, a ferjem (es a testverei sem) kapott igazi torodest. A haverok, az utca nevelte mindet. Ha nem ismer meg engem (14 evesek voltunk mikor ossze jottunk) es nem latja az en csaladomban, hogy mennyire maskepp is lehet elni, meresz kijelentes de semmi se lett volna belole. Olyan dolgokat is miattam kezdett el igenyelni mint tiszta lakas.... de ha a kiskori dolgokba akarok bele menni, nem volt mese olvasas, egyutt jatek sem. Kesobb nem volt egyutt tanulas vagy szabalyok. Eg es fold volt a hatter amit hoztunk, es olyan merteku szeret hiannyal lepett a kapcsolatunkba, hogy valoszinuleg azert lett a tini szerelembol hazassag, es 10+ ev mar, mert tolem kapott eloszor torodest, es igy kotodik hozzam. Ebbol ami nekem szivas, hogy a mai napig elvarja minden egyes nap, hogy vele foglalkozva legyen es o legyen a vilagom kozepe. Rettegek, hogyha megszuletik a gyerek nem fogja tudni feldolgozni, hogy nekem nem lesz energiam ugyanolyan mertekben babusgatni ot mint elotte, mert a gyerek elorebb lesz. Nagyon regota akart gyereket , es tudom hogy maximalisan szeretne es torodne vele de az fix hogy az anyjatol egy db tanacsot se kerek vagy fogadok meg.

16-os, te is anyósodat szólod le, de közben egy lelkibeteg emberrel akarsz gyereket vállalni, azt sem fogja tudni elfogadni, hogy a gyerek előrébb van, mint ő, nem tudja kezelni az érzéseit és gyerekkori traumáit, nem is akarja.

És neked egy ilyen ember kell, egy ilyet szánsz a gyereked apjának, hátha majd őt meg az apja csinálja ki gyerekkorában lelkileg.

Szerinted rólad mit fog írni itt 30 év múlva a te menyed...? Ezt mondom, hogy anyósotokat szidjàtok, miközben sokan ti anyukák sem vagytok százasok, csak az nyilván nem tűnik fel nektek.

Nem nézik el job an a saját anyjuknak a férfiak meg 3-szor annyit panaszkodnak mint a nők.

Arról van szó, hogy a fiús anyák féltékenyek a pici fiúk nőjére ezért túrják a menyeiket. A férfiak meg az anyjuk szoknyáját fogják.

Nálunk azért van ez, mert anyám ismer. Tudja mikor van szükségem tanácsra, tudja mik a képességeim, tudja mikor van az, ha neki nincs beleszólása. Ha valamiben nem értünk egyet, nyiltan elmondhatom neki.

Ezzel szemben anyós. Aki azt hiszi, hogy mivel első gyerek, sík hülye vagyok. Jön az 1000éves tanácsaival, amiket ha nem fogadok meg, megsértődik, mert ő a tapasztalt.

Ha kérek vagy elmondok valamit, ő simán felülbírálja az én döntésem, mert azt gondolja, az a jó amit ő akar. Ha nekem nem tetszik, ne tegyem szóvá, mert csak sértődés lesz.