Szerintetek egy másfél éves gyerek mennyit aludjon ott a nagyszülőknél? Mármint mennyi időközönként? Szerintem még kicsi ahhoz, hogy akár havonta is ott aludjon hétvégén. Kiváncsi lennék más véleményre is

Ha az az én gyerekem, semennyit.

Egyik gyerekem se aludt ennyi idősen a nagyszülőnél.

De más gyereke felőlem oda is költözhet. ;)

20. Vagyok

Nem akarok sértő lenni, de nekem nincsenek ilyen dilettáns ( próbáltam valami finomabb kifejezéssel élni) szüleim, mint amiket itt olvasok😱😱😱

Amikor peldául a gyerekemet méh csípte 13 hónaposan, akkor fogta magát és felhívta az ügyeletet, hogy mi a teendő.

( orvosnál voltam az ország másik végén)

Vagy amikor beteg voltam szintén elvitte simán az orvosi státuszra és oltásra, hogy ne kelljen az apjának szabit kivenni, vagy másik időpontot kérnünk.

Tehát nekem furcsa, hohy másoknak ennyire kiestek a szerepből a szüleik.

19: neked se tudja elmondani a másfél éves, mi baja, de ismered a gyereket, ezért tudod. Ezért írták többen, hogy attól függ, mennyire szoros a kapcsolat, mert ha a nagyszülő is ismeri, ő is tudni fogja.

Meg nem tudom, nálunk azért engem mindkét nagymama felhív, ha épp nála van a gyerek és lázas lesz vagy valami ilyesmi adódik. Én meg megyek értük, ha véletlen nem tudok, megbeszéljük, mit csináljanak vele. Anyám elég önfejű típus, de betegségnél ő sem szórakozik azzal, hogy a saját feje után megy, tudja, hogy már teljesen más gyógyszerek vannak, és ami mehet felnőttnek, nem mehet gyereknek. Anyósom meg semmilyen területen nem akar egyeztetés nélkül cselekedni.

Szóval itt jön be a nagyszülő megbízhatósága, ami nálatok sajnos a leírás alapján nem adott, de nálunk pl. igen. Én ezért mertem otthagyni őket kicsinek is.

25

Szívemből szólsz.

Egyébként sokszor az apákkal szemben is ezt olvasom.

Sajnos nemrég több hetet kórházban voltam.

Ezidő alatt az egyik gyerekem is kórházban volt, az apja volt vele. A másik pedig vígan elvolt a nagyszülőkkel addig.

Akiknél nincsenek ilyen kapcsoltok, azok vàratlan helyzetekben mit csinálnak?

Hogy élik meg a gyerekek?

Nem arról beszélek, akiknek lehetőségük sincs Hanem akiknek lehetne.

Persze ez nem helenti azt, hogy mindig ott kell legyenek a gyerekek meg passzoljuk el stb.

Tényleg fontos, hogy ez minden résztvevőnek öröm legyen.

26-27,

Igen, ebbe a témába bele sem akartam kezdeni mert trollkodásnak vagy provokációnak, mindenki látja hogy mennyire alkalmasak a nagyszülők vagy éppen a férj a saját családjuk esetében, de én is tapasztalom hogy van egy komoly réteg ahogy tényleg alkalmatlanok, pl régi vágásúak vagy demensek, meg van egy szintén jelentős réteg ún anyaisteni komplexussal (anyukák), akik szerint ÉN ellátom a gyereket, mert ÉN vagyok az anyja és ÉN tudom hogy mi jó neki, és mindenki más inkompetens.

Amúgy témához kapcsolódva, átérzem azért ezt a dolgot is, mert mind én, mind a két unokatesóm (hasonló korú gyerekekkel mint én) először iszonyat nehezen engedtük el a gyerekeinket nagyszülőkhöz. Az első éjszaka félóránként ébren voltam és a telómat ellenőriztem, hogy biztos ugrani kell a gyerekért. Persze 12 órát aludt egyhuzamban és le sem s...t hol vagyok 🤦 amikor először nyaraltunk, akkor párszor emlegetett minket a három nap alatt, de sírás vagy hiszti nem volt.

26: a kórház vagy egyéb esetben ilyenkor amúgy jó nagy szívás van. Egyik ismerős járt így, mindkét nagyszülő tizenöt perc sétán belül, de megy náluk a szokásos cicaharc (az egyik nagyszülő valóban nem a vigyázás hőse, de a másik teljesen megbízható, szimplán anyuka anyósa, ugyebár...). A nagyobbik kislány beteg lett, kórházba kellett vinni azonnal, anya-apa viszi, másfél éves kicsit mamánál ott hagyták jobb híján, mert nem volt mit tenni. Szerencsére nagy gond nem volt a kislánnyal, és hazamehettek hajnalban, de a nagyszülőkhöz egyáltalán nem szokott kisebbik gyerek órákon keresztül visított éjszaka. :-(((

Na, kaotikus lett a kommentem, bocsánat... Tehát:

- provokációnak veszik

- ahogy - akik