Ranschburg, Suttogó vagy Aludj jól gyermekem?

Hááát, én ezekkel a válaszokkal egyáltalán nem értek egyet! Én a Suttogót hihetetlenül jó könyvnek tartom, és inkább azt hiányolom, hogy nincs több ember a környezetemben, akik hasonlóan gondolkodnának. A legtöbb gyerek az ismerettségi körömben agresszív, követelőző, önző, kezelhetetlen, viselkedni nem tudó, fáradt, mert keveset alszik, mert nem tanították meg egyedül elaludni. Örülnék, ha csak 1-2 olyan szelídebb gyerek lenne a környezetünkben, mint a fiam, és össze tudnánk járni más gyerekekkel, nem dobnák fejbe, nem viselkednének úgy, mint az állatok. Személyesen is tapasztaltam, hogy pl., ha egyedül alszik, önállóbb is, stb. 1.5 éves, de, ha fárad, bemegy a szobájába, és lefekszik. És este fürdés után ad egy puszit, köszön, hogy "Tátá", megfogja a maciját, és elmegy aludni. (És ezt nem tanítottuk Neki, először kerestem a lakásban, hogy hova mehetett.) Nem hiszem, hogy egy olyan szülőnek, aki teljesen kimerül, együtt alszik a gyerekével, altatja, stb. másnap fáradtan van energiája kedvesnek és türelmesnek lenni vele. És a gyerek tényleg családba születik, ahol mindenkinek vannak igényei, nem Ő az egyetlen, különben kis zsarnok lesz, a többiek pedig háttérbe szorulnak. Ez olyan, mint a Testvérek féltékenység nélkül c. könyv. Azt is, ha elolvasod, rájössz, hogy ösztönből pont rosszul csinálnál mindent, és utána nagyon nehéz a lelki bajokat orvosolni. Néha azt kívánom, bárcsak a szüleim olvasták volna ezeket a könyveket, és több szeretettel, tudatossággal és felelősséggel neveltek volna fel minket, és igazán testvéremnek érezhetném a testvéremet. A gyereknevelést meg kell tanulni, mint minden mást. Erről az jut eszembe, hogy írta a Suttogó, hogy még egy műkörmösnek is el kell végeznie egy tanfolyamot, gyereket viszont bárki nevelhet, pedig mekkora felelősség, hiszen egy élet van a kezünkben! Nem tudom, hogyan lehet ezt ennyire félvállról venni, hogy majd jön az ösztönből. Csak megtanulja az ember a kreszt, mielőtt vezetni kezd, nem csak jön ösztönből... Na mindegy.