Ranschburg, Suttogó vagy Aludj jól gyermekem?

Ranschburg? Arról még nem hallottam. Az is könyv? Mi a lényege?

Másik kettőt olvastam, az Aludj jól gyermekem c. nem jön be, meg se próbáltam, nem szeretem rígatni a gyerekem. A Suttogóval oda jutottam, hogy elalszik a picúr a kiságyban, ha susogok+ütögetem a hátacskáját, de ennyi. Éjszaka ugyanúgy kel majdnem óránként. Viszont napközben szinte ugyanaz a napirendünk, mint amit leír. De ezt nem én alakítottam így, a törpe magától.

Mi Ranschburgot alkalmazzuk, bár ösztönösen.

Kicsit soknak érzem, hogy a gyermek érdeke az első.

Velünk alszik. szoptattam nagyon sokáig, minden gondolatát lessük.

Még nem tapasztalom azt, hogy annyira meghálálná ezt az extra odafigyelést, extra, mindent a gyermekért magatartásunk.

Néha már áldozatnak érzem magamat, miközben a fiam akaratos, öntörvényű, földön elfekvő minden apróságért.

Nem tudom, hogy a módszerem rossz vagy a gyerek személyisége egyedi.

Ez az én tapasztalatom Ranschburgról.

Volt már sírás után hányás, ájulás. Ezek után az ember nem módszereket választ, hanem megpróbál túlélni.

21 hónapos kisfiú igen fáradt anyukája

egyik sem szentírás, és nem minden babánál alkalmazható. a Suttogónak abban igaza van, hogy a kis lurkó családba születik, és neki is alkalmazkodnia kell, nem csak a szülőknek, és úgy kell elkezdeni, ahogy folytatni is szeretné az ember. a konkrét módszerek nem biztos, hogy bejönnek, viszont a napirend kialakítása szintén jó ötlet, és bizony az elejétől kezdve.

én el sem tudtam volna képzelni, hogy együtt aludjak egy csecsemővel, biztos, hogy nem tudnék nyugodtan aludni, mi azonnal a kiságyba tettük, ott alszik nappal is éjjel is. nem mondom, hogy nem vesszük kézbe, de nincs egész nap a kezünkben, játszunk vele, ha baj van, ott vagyunk, de az is kell, hogy egyedül fedezze fel a világot maga körül.

az Aludj el jól gyermekem módszerét nem ismerem, én próbáltam azt tenni, amit jónak láttam. ha kellett elringattam, de mindig megpróbáltam letenni, hogy aludjon el egyedül, ha kellett simiztem, ha nem tudott egyedül elaludni, sírni sosem hagyjuk, csak ha tudjuk, hogy azért sír, mert valami nem tetszik neki, pl. fekve pelenkázás, mert már menne a "dolgára"...stb.

szóval én a baba önálló életére szavazok, amiben mi vagyunk a fő támasza, ránk számíthat, de feleslegesen nem zavarjuk sem a nyugalmát, sem a mozgását, sem a kényelmét.

3. vagyok.

A mi kisfiúnk szó szerint kikövetelte az együttalvást kezdetöktöl, nem volt hajlandó egyedül aludni. Mai napig elképesztően rán van cuppanva, ölel egyfolytában, közben akaratos, hisztis, önálló kis személy.

Mi is a személyiségének megfelelően próbáljuk nevelni, nem is hagyja másképpen. Csak úgy tud aludni, ha hozzánk kucorodik. Egész csecsemőkorát átcipeltette.

És ezek nem azért voltak, mert mi akartuk/akarjuk így.

R.J. könyvét most vettük meg, de csodák csodájára ugyanazt írja, ahogy ösztönből eddig is cselekedtünk.

Ki tudja, hogy jól -e.

R. J. Szülők könyve

Abban az van, hogyha a gyermeknek szüksége van rád, akkor vedd magad mellé, aludj vele, amíg ő ezt igényli.