Hogy vészelitek át az ilyen napokat?
A 8 hónapos kislányom minden különösebb ok nélkül arcon pörgött hajnali kettőig és utána is kelt óránként. Nyűgös volt, látszott rajta, hogy álmos, de egyszerűen nem tudtam elaltatani, már én is sírtam éjszaka vele. Meg utána mégegyszer hajnalban. Egyszerűen sz*r anyának érzem magam ilyenkor, nem tudok türelmes lenni vele, ha 1 óránál hosszabb ideig altatgatom és már mindent megpróbálok, de akkor sem jó semmi, csak forog a fejemben, hogy hogy lehetek akkora gáz, hogy nem tudom elaltatni a saját gyerekem és az esti műszak gyakran kétemberes, miközben már esik le a fejem. Kialvatlan vagyok, reggel minden porcikám azt kívánta bár nem is léteznék, amikor tudtam, hogy ez már olyan ébredés, ami után nincs visszaalvás. Megittam egy vödör kávét, a kislányom vigyorog, baromi jól érzi magát, én meg nem tudom. Képtelen vagyok mosolyt erőltetni a fejemre. Nagyon nehezen viselem lelkileg az ilyen éjszakákat, napokat. Ha beteg, vagy jön a foga, az nekem tök más, de egy ilyen ok nélküli nyűglődéssel nem tudok mit kezdeni és ugyanolyan sz*rnak érzem magam még mindig, mint éjszaka.
Persze majd összeszedem magam, de ti hogyan vészelitek át legkönnyebben ezeket a napokat? Van valami jó praktikátok? Hátha tudok valami ötletet lopni, hogy újra mielőbb embernek érezzem magam... :)
válasza:Nekem ez jött be.
Csak én nem veszem ki( nálunk az nem vált be) hanem csak visszafektetem az ágyba és simogatom közbenaz a zene szól amire elszoktuk ringatni,de az első pár éjszaka pokoli és akár 1 óránál is tovább tart szóval vértezd fel magad türelemmel.
válasza:
válasza:Nyáron egyszer kivittem este 10-kor sétálni. Működött, 15 perc alatt elaludt.
Nekem van egy fix "ellenőrzőlistám" nem alvás esetére. Átpelenkázom, megszoptatom, ha nem alszik bele, fölveszem a hátiba (tökmindegy hogy délután 2 van vagy éjjeli 2) és vasalok. Vagy bealszik fél órán belül, vagy lenyugszik, lekéredzkedik és el lehet altatni.
De nálunk se megy minden simán, én attól leszek kialvatlan, ha a kisember órákig alszik a cicin, és azonnal ordít, ha próbálnám kivenni a szájából. Mint most :-/
Születése óta ilyen nehézkes az altatás. Borzasztó. Az már csak hab a tortán, ha utána ennyire gyakran ébred is.
Cicin aludt el legtöbbször, de 3 hete kb. egyik napról a másikra nem fogadta el a cicit. Egy darabig erőltettem, aztán csak egyre jobban tiltakozni kezdett, így elengedtem. Nincs is más altatási módszerem, semmit nem fogad igazán el. Ha belealszik a tápszerbe, az oké. Ha nem, akkor jön a szélmalomharc (ez mondjuk addig is így volt, amíg szopizott). Ha függőlegesen mászkálok vele nem jó, ha dajkálom nem jó, ha leülök vele nem jó, ha csak melléfekszem nem jó, ha összebújunk nem jó, ha leteszem az ágyába nem jó. Komolyan az az érzésem, hogy ilyenkor már abban alszik el végül, hogy végkimerül és egyszercsak "elájul". Az önbizalmamnak nyilván nem tesz jót, hogy nincs módszerem, amivel eltudom altatni a saját gyerekem. Nyilván ez rátesz egy lapáttal a sz*r hangulatomra a kialvatlanság mellé és a tehetetlenség miatt is válok türelmetlenné.
A hasznos tanácsokat köszönöm. Délután ki is használtuk azt a kis napsütést és bár egyik porcikám sem kívánta, sétáltunk, hintáztunk egyet. Szerintem állva, nyitott szemmel aludtam 20 percet, jól esett, köszi a tippet! :D
válasza: válasza:Valamiért az az érzésem néha, mintha csak én venném ilyen marha nehezen az akadályokat. A környezetemben valahogy mindenki olyan könnyedén meséli, hogy "jó, hát két órát aludtam 16 szakaszban éjjel, de ez van". Én meg valami nyomorocnak érzem magam, mert menten leszédülök a lábamról és nem tudok ilyen könnyedén nyilatkozni arról, hogy a 2 órás altatás után most éjjel végre csak 3 óránként kelt a kislányom, juhhúú. :D
Köszönöm 16-os,jól esik! :)
15# Kitartást neked is! Igen, az annnnnyira jó érzés tud lenni, amikor az ember eltalálja végre mi lehet a gond! :)
válasza: válasza: válasza:Sokan tényleg elbagatellizálják, vagy nem akarnak belemenni, mert úgy vannak vele hogy másnak semmi köze a nyomorukhoz.
De akkor itt az én nyomorom: nem bírom, utálom, gyűlölöm az éjszakázást. :D Fiam 6-8.5 hós kora között borzalmas volt. Addig valahogy bírtam magam, de ott, teljesen kifordultam magamból, még most se jöttem helyre (bő fél év után), mondjuk az se segít hogy mindig visszatér kb 2-3 hétre a sz*r alvás, mert vagy jönnek az őrlők, vagy járni tanul, vagy isten tudja miért.
Sokszor még most is csak túlélek. Pedig annyira vártam, mondták, hogy majd jobb lesz 10-11-12-13 hónapos korában, jobb is lett... 1-2 hétre, s elromlott utána megint 3-ra...
Ha nem kel óránként vagy nincs fenn 1-1 órát vagy nem reggeli fél6 előtt kezdi a napot, már sikernek élem meg.
De nagyon, nagyon kifordultam magamból. Agresszív, morcos voltam. Még úgy is, hogy feleztük a férjemmel az éjszakákat. Egyszerűen nem bírtam, illetve nem bírom most se nagyon. Túléltem, de az nem volt élet. 9 hónaposan jobb lett, majd megint rosszabb, majd jobb, stb. Így 14 hónaposan most is van baj de összességében már jobban embernek érzem magam.
Mostanában én is simivel igyekszem a gyereket visszaaltatni ahogy fentebb írták, néha bejön. Magunk közé venni lehetetlen, nem alszik, csapkod, nekem beáll a vállam mert nincs hely, akkor inkább alszok ülve mellette. 11 kgosan 83 cm-rel már cipelni nem tudom, tropa a vállam.
Ami még bejött, de itt kiemelem, hogy az én gyerekemnél, mindegyik más: amikor nem aludt éjjel (és tudtam hogy nem fogfájás vagy betegség miatt!), akkor visszavettem a nappali alvásából.
Sajnáltam, igen, nagyon, de max 2 órát alhatott napközben, és akkor az éjszaka kicsit jobb volt. Igaz az enyém nem alszik sokat összességében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!