Hogyan kezeljem, hogy megszületik a baba, és a mamák már is jönnének?

Én sem akartam hogy jöjjenek, meg is mondtuk. Anyukám ugyanígy mondta hogy kivesz szabadságot, mondtam neki hogy köszönöm, de az elsö pár hétben csak 3-an szeretnénk lenni, utána jöhet.

Császár lett, végül az egész család kellett ahhoz hogy haza tudjunk cipelni mindent az emeletre. Minden nap jöttek, mert kb magamat nem tudtam ellátni. Borzalmas volt mert nem így terveztem, dehát így alakult. Majd feldolgozom egyszer.

Ja és igen beleszóltak mindenbe, még abba is hogy milyen a mosogatószivacsom, meg miért szilikonos a partvisom teljesen használhatatlan. Na akkor mondtam meg anyámnak és anyósomnak, hogy mert ez a MI lakásunk és ITT ez a jó. Én se megyek át kritizálni a berendezést. Lett nagy csend, aztán anyósom elhordott mindennek anyámnak telefonon, anyám meg bólogatott nehogy megsértse. Anyósom is beszólt hogy tűrnöm kell a fajdalmakat, mert ez a dolgom. Utána a férjem is leteremtette.

De nem igazán érdekel. Fáj hogy így alakult, de nem erre készültünk.

"Hogy hozzá ezek után hogyan viszonyulnának, ha azt mondom stop." Ezt hogy érted? Hogy majd rajta vezetik le a csalódottságukat? Vagy hogy a kötődés nem lesz olyan erős?

Rajtad (és max az apján) kívül a baba nem fog senkihez se kötődni eleinte, szóval ettől semmiképp ne tarts...

Én nagyon sajnálom az ilyen nőket, akik így élik az életüket, hogy nem mernek nemet mondani, mert jaj, mit szól a másik.

De a másik részről dühös is vagyok, mert én is ezzel a működési mechanizmussal léteztem sokáig, csak egyszer kell megcsinálni, mégsem jut el sok nőhöz, vagy nem értik, mit kellene tenni.

Kedves Kérdező!

Nagyon kevés olyan ember van ebben a helyzetben, aki magas intelligenciával fel tudja fogni, hogy egy új család van kialakulóban.

Nálunk is meg volt ez a történet, anyám ide akart 2 hétre költözni hozzánk,hogy mindenben segít.

Mondom neki,hogy 2 dologban nem fogsz tudni segíteni, a szoptatás és hogy alszol helyettem,minden mást a férjem meg tud csinálni.

Erre mondja, hogy jaj, dehát,hogy fogsz ablakot mosni,meg függönyt vasalni, meg blablabla.

2016.december.27.-re voltam kiírva szülni.Hát bocs már, hogy DECEMBERBEN,karácsonykor/újévkor, újszülött mellett,mosson ablakot meg vasaljon függönyt akinek 3 fejű anyja van,mert én kur..vára sehogy,és itt senki más sem fog.

Na ezen megsértődött. Jah,és pont 40 éves voltam,tehát nem valami kiskamasz ,aki ne tudna megfogni egy babát.

Szóval nyugi, ezt a kört kb mindenkinek le kell meccselni a mamákkal.Megbékélnek.De az lényeges, hogy anyósodat a férjednek, anyukádat meg neked kell lekommunikálni.

Kitartás.

Az a baj, hogy te is ott követed el a hibát, mint sokan mások, hogy nem húzod meg már az elején a határokat, hanem csak tologatod a dolgokat, aztán ahogy telik az idő, egyre nehezebb hatni rájuk, mert megszokjàk a nagymamàk, hogy jóakaratból mindenbe beleszólhatnak. És ha egyszer tököd tele lesz, nem is értik majd, mi a gondod.

Amikor anyukád meg anyósod közölte veled, hogy ő szólt a munkahelyén, mert jön 2 hétre, màr akkor vissza kellett volna kérdezned, hogy miért? És finoman, de határozottan jelezni, hogy nagyon kedvesek, de ti azt tervezitek, hogy 3-asban lesztek itthon, mert ez a vàgxatok, természetesen szólsz, ha úgy érzed, nem megy.

Aztán ha hisztizni kellenek, akkor határozottan megmondjàtok, te anyádnak, a férjed az övédnek, hogy bocsi anyu, mi így döntöttünk ezt szeretnénk. Gondolod, akkor majd utálni fogják az unokát? Ugyan már....

Persze, most már nehezebb lesz ezt is visszamondani, bár én nem értem, mit akar ott csinálni még plusz két fő. Persze, eljöhetnének megnézni a babát, ahogy nàlunk anyósom el is jött (anyámmal nem tartom a kapcsolatot), hozott kaját, kérdezte, mit segítsen, mert amúgy is szabin volt, de igazàból nem volt mit csinálnia.

A baba aludt, szopizott, sírt, de na, egy újszülött még sokat alszik napközben, nem volt olyan nagy változás, mint vártam. Mindent még tudtam csinálni, amit akartam, nem is tudom, mit csinált volna ott valaki még 2 hétig.