Hogy bírtátok épp elmével az első hónapokat egy újszülöttel?

#20: itt bármit képesek lepontozni. Pl tetszik neked az xy név? Az erre adott igen/nem válasz hogy lehet mondjuk 30%-os?

Nekem volt részem könnyű és nehéz újszülöttkorban is. A nemalváshiz képest a dackorszak, szepa, fogzás semmi. A kamaszkor (nálunk) brutál, de a folyamatos kialvatlanság, nemalvás felér egy emberkínzással

Elég könnyen.

Szoptatást hamar elengedtem mindkétszer, mert csak a gond volt vele, onnantól a férjem is meg tudta őket etetni, meg hát ezen kívül is megoszlott minden tennivaló. Kivéve az éjszakai kelést, mert azt sosem vártam el tőle hogy munka mellett intézze, de hát kibírtam azt a pár hetet, amíg 2-3x felkeltek enni, onnantól meg aludtak szépen reggelig, ahogy kell.

Hasfájás volt mindkettőnél, de nem extrém, tápszerváltás megoldotta. A fogzást meg se érezték, azon kívül, hogy dőlt a nyál olyankor.

Addig a legkönnyebb velük, amíg nincs önálló akaratuk, amit természetesen érvényesíteni is akarnak 😃

4 éves lány, 8 éves fiú

24!

Nagy rohamból mindig 1 volt de utána még jött alvajárás vagy csak hogy álmában beszélt.

Ne aggódj, jobb lesz. Ugyanezt éreztem. Már kb. sírtam amikor a férjem elment dolgozni, szorongtam, amíg haza nem ért, aztán meg amikor készülődött aludni. Sokat segített, de sosem éreztem annyira elveszettnek, hosszúnak és magányosnak egy-egy éjszakát, mint a nyűgös, nem alvó gyerekkel, aki még nem tudja, hogy éjszaka van és aludnia kéne. A szoptatás detto. Nálunk tényleg egybeértek az etetések, borzasztóan utáltam az egészet. 7 hónapos a kislányom. Mostmár örülök, hogy kitartottam mellette, mégha érzem is, hogy lassan vége a szoptatásnak. Nem bánom. Nagyon megküzdöttem érte és büszke vagyok magamra.

Hogy bíztatást is írjak. Ebből a helyzetből 3 hónaposan jutottunk oda, hogy a kislányom átaludt egy éjszakát, majd azóta is, mindet. Kivéve, ha valami nyűgi van. Fog, vagy mozgásfejlődés, növekedési ugrás. De nekem ez már sétagalopp. Az elején annyi dolog csapott össze nálam, hogy hiába mondják, hogy "majd meglátom", momentán nem gondolom, hogy annyival nehezebb lesz. Imádok aludni, nagy az alvásigényem, engem kínozni lehet azzal, ha nem tudok. A szorongás, a szoptatási nehézség, a szülés nehézsége, a hasgörcsök szoptatásnál, a hormonok, a teljesen új élethelyzet, a felelősség... belőlem ezt hozták ki és aztán amikor tehetetlenül sírtam az ordító gyerek mellett, megbántam az életem ötször, aztán iszonyat lelkiismeretfurdalásom lett amiért így érzek... Nem könnyű, de kitartás!! JAVULNI FOG! Hidd el, hogy nagyon ügyes vagy! Légy büszke magadra minden borzasztónak megélt éjszaka után és kérd a férjedet is, hogy bíztasson egy kicsit. Illetve pihenj amennyit csak tudsz! Nagyon sokat segít!