Hogy bírtátok épp elmével az első hónapokat egy újszülöttel?

Az első hónapokban hiába keltem 5-6x, simán bírtam.

Most viszont.... 🤣🤣🤣

14 hónapos, óránként kel a mai napig rosszabb napokon. Jobbakon is 4x.

Így 14hónap után azt tudom mondani, hogy kibszottul elfáradtam 🤦‍♀️😅

Őszintén annyira nem visel meg. Az én alvásigényem is több lenne ennél, meg a folyamatos készenléti helyzet is fárasztó, de ha az alvást nem számítom, elég laza az egész (nem hasfájós szerencsére, kipp-kopp). Szoptatás közben telefonozok, sorozatot nézek, gyakorizok ( :P ), miután elalszik estére meg kicsit tornázok, beszélgetünk a férjemmel, stb, minden egyéb.

Ami igazán kimerítő, az egyszerre két gyerek, relatíve kis korkülönbséggel :D Na az már nekem is kiveri a biztosítékot néha. Külön-külön sima ügy lenne mindkettő, de egyszerre ugrani az újszülött minden igényére és a dackorszakossal is érdemben foglalkozni, hogy közben egyik se érezze magát elhanyagolva, hát az kihívás. A nagyobbnál még meg tudtam tenni, hogy aludtam amikor ő aludt, most a kicsivel ez már nem opció, mert hogy-hogy nem, a 2 éves valahogy nem alszik annyit napközben, mint a 6 hetes.

Amúgy a kávé. Napi 300 mg koffein szoptatás alatt még simán belefér, illetve én most karácsonykor elengedtem ezt a "majd a szülés után visszarázódok" dolgot, és a sok-sok édesség is kicsit segített a mentális egészségemen. Meg valahogy már megszoktam, hogy kihívások a mindennapok, így az a napi nettó fél-egy óra, ami jut énidőre, párkapcsolatra, feltöltődésre, az abszolút felértékelődik, és kihasználom minden percét, ahogy csak lehet.

első hónapokat? hehe, bakfitty. ahogy írta más is, ahogy elkezd kúszni, mászni, jönnek a fogai, szeparációs szorongás, felállás, járás, beszédfejlődés, pavor, blablabla.

ha már most kivagy, tényleg kösd fel a gatyádat a továbbiakra.

Aki azt ìrja, hogy az első hònap könnyű, utàna nehèz, neki könnyű baba jutott.

Az első hònapok szörnyen nehezek voltak, 3 èves a lànyom. A fogzàs, mozgàsfejlődès, dackorszak meg sem kottyan!

Valahogy úgy voltam vele mint a 12-es válaszoló.

Koraszülött lett, iszonyú feszes volt és extrém hasfájós. Lényegében 0-24 üvöltött vagy rajtam aludt de azt is csak akkor ha én függőleges pozícióban maradtam. Szinte semmire nem emlékszem az első 4 hónapból, a férjem egy rohadt éjszakai kelést sem vett át, szóval biztos nem csinálom újra végig. És engem is mindenki a tejemmel frusztràlt ami pár hét nem alvás után úgy apadt el mintha sose lett volna.

A legdurvább héten, a hasfájás legmélyebb bugyraiban, úgy a hatodik héten, pár napig csak 4-5 negyed órás blokkot tudtam aludni. Azt se tudtam milyen bolygón vagyok. Akkoriban nem láttam előrébb mint egy óra, és nem tudatosult bennem, hogy ez nem tart örökké, így néha magamban feltettem a kérdést, hogy "mit tettünk azzal hogy gyereket vallaltunk? Nem lett volna szabad..."

Aztán amikor már 3 órát alhattam egyben akkor már úgy éreztem enyém a világ és ezek a gondolatok is megszüntek.

Nekem ehhezképest az, hogy elindult vagy a dackorszak kb semmiség. 4 éves már szóval elég vastagon benne vagyunk, de én inkább ezt választom, mint a 4 hónapnyi nemalvást.

Az első 3 hónapot borzasztóan éltem meg. Azt éreztem, hogy szinte sosem alszik a kislányom, ha ébren van csak sír. Tehetetlen és kimerült voltam. Mire elaludtam, addigra ő kelt, szorongtam, ami rontott azon a kevés alvásminőségemen is. Állandóan "készenléti állapotban" volt az agyam, hogy ne érintsen olyan rosszul, ha a legmélyebb álmomból ébreszt a kislányom. Azt sem tudtam már milyen a "legmélyebb álmom". Én elmondani nem tudom mennyire nehezen éltem meg és mennyire sokat sírtam. Az idő megszépíti, de pontosan tudom, hogy mennyire szenvedtem. Azóta volt mozgásfejlődés, szepa, fogzás miatt félóránként keléses időszak. Kúszás, mászás, felállás, dackorszak, de egyiket sem éltem meg annyira rosszul, mint az elejét. Egyszerűen ott annyira nehéz volt a bizonytalanság az élethelyzetváltozással és teljes kialvatlansággal, szülésélmény feldolgozással, hormonfröccsel karöltve, hogy azt a lelki sokkot más nálam nem tudja visszahozni.

Szóval nem szeretem, amikor azzal jönnek, hogy kis gyerek kis gond... vagy hogy kösd fel a gatyát. Ez a problémád bagatelizálása. Éld meg! Sírj, ha sírni akarsz, toporzékolj a fürdőben, amikor nagyon nem bírod. Nekem jobb lett. Más könnyebben éli meg a babázást, nehezebben a nagyobb gyerekkel járó élethelyzeteket, megint más a kisujjából rázza ki az egészet, vagy éppen megbánta, hogy gyereke született...

Egy dolog biztos! Változni fog. Hogy te azt jobban fogod-e viselni, az majd kiderül. Én most úgy látom, hogy nekem az eleje volt a legnehezebb.

Én sem tudok szoptatni, azt mondják azért, mert sok vért vesztettem. 4 napig voltam a kórházba, napi 1x hozták oda nekem a babát, akkor még volt tejem. Ahogy hazaértünk, onnantól nem. 3 hétig próbálkoztam, fejés, szoptanító, szoptatási tanácsadó stb, de nem lett tej, csak minimális.

Így annyira nem nehéz, mert a férjemmel felváltva alszunk a babával. Napközbe is rengeteget segít. Jól jött, hogy most ünnepekkor kötelező szabi van neki, így a szülés után 2 hetet volt itthon velem, majd 2 hetet dolgozott, majd megint 3 hét itthon

Tényleg akinek az első időszak volt könnyű le kell pontozni mindenkit? Nekünk ilyen neked meg olyan baba jutott,csak leírtuk a tapasztalatunkat

Hogy mennyire megkeseredett életetek lehet hogy még az ilyen válaszokat is lepontozzátok...nem lennék a helyetekben 😔