Igaz hogy szülés után sok szülő nem rögtön szereti a gyermekét ?

Fiamat egyből szerettem, tudtam, hogy az én gyerekem.

Vele annyira burokban éltem, hogy a 2.5évvel késöbb született hugát nem tudtam rögtön szeretni. Hibaztattam magam, hogy a fiammal már nem csak ketten vagyunk egymásnak. A lányomat elláttam, de nem kötődtem hozzá, nem tudtam szeretni. Mintha csak megőrzésre kaptam volna.

3 hétig tartott. Utána meg azért hibáztattam magam mert így éreztem.

1 éves, ugyan úgy imádom őket

Nem kötődtem. Elláttam maximálisan, de nem éreztem még a sajátomnak sem. Éjjel nappal üvöltött, vagy rajtam aludt. Nem volt két szabad percem sem, és úgy átlagosan óránként, néha gyakrabban keltem. Az első 3 hónapban kb a világon semmit nem éreztem, csak hogy itt van és én ezt nagyon nem így képzeltem és aludni akartam.

Nem ütött be a szerelem, ahogy többen írják, hanem ahogy egyre nagyobb lett és ügyesebb, meg okosabb úgy szerettem egyre jobban és jobban. Most már négy éves, most sem nevezném "szerelemnek", de azt viszont érzem hogy minél nagyobb bizony annál jobban szeretem és néha nem tudom, hogy lehet valakit még ennél is jobban szeretni.

Viszont épp ennyire ki is tud idegelni, senkit nem szeretek nála jobban, viszont senki nem is tud annyira felbosszantani mint ő. Ilyen ez a szülőség...