Törvényszerű, hogy a barátok mind eltűnnek, ha más élethelyzetbe kerülünk (baba, férj, stb)?

Nem értek egyet azzal, hogy a gyerek mentes nem érti meg a gyerekest.

Barátnőm pl. szeretett volna babát, de sajnos nem volt olyan kapcsolata.

Amikor megszületett a fiam sokat jött hozzánk, 1 éves kora után többször elvitte hétvégére is. Ma már 3 gyereke van de nagyon jó anya.

Ettől eltekintve valóban eltűnnek, nekem is szinte mind eltűnt.

Nekem megmaradtak a barátaim.

Amúgy csak nekem fura, hogy több válaszoló is "gyerekmentes"?

Miért olvashat egy gyerekmentes a "babák" rovatban...? Hmm?

Nyugodtan nyugtassátok csak magatokat azzal, hogy féltékenyek a gyerekre, de közben meg lehet, hogy rohadtul nem, csak nem szeretik őket és mostantól a gyerek is tartozék lesz, a gyerekről beszélnek az anyák, a barátnőket meg más érdekli.

Nekem például van férjem, szép kertes házunk, jó munkám, irigy nem vagyok senkire. Gyerek egyszerűen nem kell. Mégis lemorzsolódok azokról, akik szülnek, mert a többségnek olyankor megváltozik a szemlélete, megváltoznak a programok, amikre elhívhatom stb.

Arról nem beszélve, hogy sokan elviselhetetlenné válnak az anyasággal és egy tapodtad sem tesznek a gyermekük nélkül, nekem meg nincs szükségem arra, hogy minden programra hozza.

13.. Jolvan.. csak gondoltam miután kb a második mondatban leírtátok, hogy benneteket egyáltalán nem érdekel a gyerek meg a gyerek téma, akkor kissé furcsanak találom ezt a nagy lelkesedést itt ennél a kérdésnél.

Most is van szemprobléma meg ffiak egészsége kérdés nálam a főoldalon, de én meg se nyitom. 😀 Lesz.rom..

Amúgy kérdező.. ez normális. Majd lesznek más ismerőseid aztán amelyik érdemes az a baratod lesz idovel.

Mintha más bolygóról származva olvasnám a kommenteket. Szerintem egyszerűen csak ilyenkor mutatkozik meg, hogy ki az igazi barát és ki az, aki csak egy állomás volt az életben.

Az igazi barát akár akar gyereket, akár nem, akár lehet neki, akár nem, ott lesz melletted, mert szeret téged és fontos vagy neki gyerekkel, vagy anélkül... Aki csak egy időszakban kísért az lemorzsolódik, mert nem ér neki annyit a kapcsolatotok, hogy meghallgassa az anyasággal kapcsolatos érzéseidet, gondolataidat, nehézségeidet, összeszervezzetek programokat, stb. Ezeknek az embereknek ez csak nyűg és őket el kell engedni.

Én a barátaimra nem vagyok irigy. Örülök a sikereiknek, de volt akivel együtt sírtam a magánéleti gondjaiban. Nem azt nézem, hogy tudok-e azonosulni a gondjaival és nekem jól esik-e hallgatni egy szakítás után fél évig mennyire egyedül van, hanem ott vagyok neki, mint barát és ha arra van szüksége, meghallgatom, max finoman jelzem, hogy sok és megpróbálom valamilyen programmal kirángatni belőle. Az anyaság ugyanez. Képes beszippantani az embert. Lehet finoman jelezni, hogy sok és megpróbálni kirángatni belőle. Onnantól kezdve, hogy játszmázni kell, mert bár szívesen beszélnék róla, nem teszem, mert nem akarok az agyára menni... az már nem barátság szerintem. De kinek mi.