Nem bírom már ezt a bizonytalanságot, gondolkodnátok együtt velem?

Nem lőcsölöm rá a 10 éves fiamra a 1,5 éves hugát, eszemeb sem juta gyerekre egy picit hagyni.

Ha játszik vele, akkor játszik, ha elvonul, akkor elvonul.

Együtt járunk játszótérre, ő megy nagyok játszóterére, mi a kicsik játékainál maradunk.

Rossz az aki rosszra gondol.

15:36-nak a nagy korkülönbséges vagyok

Én meg úgy vagyok ill voltam vele, hogy nem szülök gyorsan csak azért egy másodikat, hogy le legyen tuddva, ne kelljen dolgozni menni....

Rádásul nem vagyok a türelem bajnoka, tudtam volna, hogy ha az egyik kicsi, amásik pici, akkor mégtöbb türelem kellett volna

Ha van egy 1-2 éve gyereked és egy újszülött, hiába is fényezzük adolgokta, nem tudsz kétfelé szakadni...

ráadsul az én fiam nem az a sarokba üldögél és meg sem nyikkan típus volt

Minden elismerésem azé, aki bevállaja, csak utána sokan meg szenvednek, hogy istenem milyen nehéz.

Egyik gyerekednek sem fogod tudni megadni a figyelmet amit ígényel,hacsak nincs jó segítséged.

Nem vállalnám.Csak később.

Szia!

Mi is hasonló dolgokon gondolkodtunk mielőtt belevágtunk volna. Most 27 hónapos a fiam 1 hónap múlva érkezik a kistesó.

Nekem mindig nagyon hiányzott egy tesó, pedig van, 8 évvel idősebb a nővérem. Teljesen más dolgok érdekeltek bennünket, tesóm sosem szeretett (elmondása szerint), mert azért ilyenkor mindig a nagyobbikra marad a kicsi, ha a szülőknek dolga van. Talán 16 éves korom körül változott meg a kapcsolatunk, azóta nagyon jól kijövünk, imádjuk egymást. Viszont míg kicsi voltam, örültem volna egy testvérnek, akivel játszani lehet, ezt a hiányt a hasonló korú unokatesóim pótolták.

Férjem és tesója között csak 4 év van, mindig jól megvoltak, de azt mondja valahogy mindenben ő maradt alul, pontosabban mindig azt kellett csinálni, játszani amit a nagy akart. Nem voltak közös programjaik, mindkettőt más és más érdekelte az adott korban.

Úgy döntöttünk kevés korkülönbséggel vállaljuk a másodikat, majd kiderül mennyire volt ez jó ötlet. Abban biztos vagyok, hogy sok múlik a szülők hozzáállásán és a korkülönbség csak befolyásolja a kapcsolatot, de nem az határozza meg.

A másik, ami nekem számított, hogy nem tudnám elképzelni, hogy visszamenjek dolgozni, aztán 2-3-4 év múlva újra szülésire menjek, majd minden előröl. Elég ez nekem így egyszer. 28 évesen szültem a fiamat, most 30 leszek. Számomra ez is fontos, szeretném látni az unokáimat, sőt játszani is velük. A tágabb értelemben vett családomban történtek dolgok, amik nagy hatással voltak rám. Míg anyukám már dédnagyanya (tesóm pedig nagymama), addig a testvére az unokája születését sem érhette meg. Mindig azt mondtam ráérek gyereket szülni 30 után is. Most, hogy van egy fiam, úgy érzem bárcsak előtt szültem volna...

Ezek is csak gondolatok, a saját gondolataim, biztos vagyok benne, hogy mindenki a maga élete és látásmódja alapján dönt. Az viszont tény, hogy a dolgok nem mindig alakulnak úgy ahogyan szeretnénk...

Az ilyen jellegű kérdésekben jobb az alapján dönteni, te hogyan képzeled a családod életét/összetételét. Ne a pénz irányítson, akkor sosem jutsz döntésre. A lehetőségek mindig változnak...