El vagyok keseredve. Kérlek írjatok valami biztatót?

Húúúú, nem irigyellek. Nem lehet könnyű, az biztos. Nekünk is hasonló okok miatt kellett venni egy pici autót (öreg, de nagyon takaros járgány, és nem került sokba), amivel tudom furikázni a kisfiamat akárhová, ahová csak kell. Bevásárlás, doki, bármi ilyesmi.

Ti nem tudjátok ezt megoldani valahogy?

Vagy apárod vehetne egy robogót, azzal járna dolgozni, neked meg ott lenne kocsi.

Voltam hasonló helyzetben, igaz kocsi volt, da párm sokat dolgozott, vagy külföldön volt.

(Mondjuk befejezett gy delegációt és másnap ment külföldre, volt mikor egész nyáron alig volt itthon)

Az az igazság, hogy idővel megszokja az ember és a pénz meg nem rossz, ha van.

Da tényleg szär egyedül, nekem megváltás volt először elmenni egy tanfolymra , majd visszmenni dolgozni

Most a kicsival vagyok itthon, már más a helyzet, de vannak hasonló napok. viszont itt a nagyfiam, aki már negyedikes és lehet valakivel beszélgetni, meg a párom is mást dolgozik.

Viszsagondolva mindent meg lehet szokni és semi sem tart örökké.

sziasztok!

én is itthon vagyok a lányommal,de mi megbeszéltük apával hogyha megszületik a baba én fogok járni az autóval és nem ő!mi értelme van annak hogy reggel elviszi,egész nap ott áll nem használja amikor nektek szükségetek lenne rá?ne legyen ilyen önző!tudom hogy sajnos több az ilyen eset mint az enyém de akkor is miért nem látják ezt be a férfiak?nálunk reggel bebuszozik és amikor végez meg mi megyünk érte!így csak 1 utat kell buszoznia,de ő ezt szívesen megteszi értünk!