Hogyan tudnék a gyászon túllépni?

Pszihológus

Nekem beteg baba lett volna, ő meg sem született, de így is mikor találkozunk az unokatesóval akivel egyidős lenne, rá gondolok hogy ő is ekkora lenne, és mikor a fiam játszik vele arra gondolok, hogy a tesóval is így játszana.

Lassan 2 éve történt, de ezt soha nem fogjuk elfelejteni, de biztos egyszer jobb lesz

Szerintem félre kellene tenni egy picit az önsajnálatot és nem magadra gondolni. Mert ott van egy baba, akinek szüksége van az anyukájára. Az a baba boldog, ő nem fogja érezni a későbbiekben a testvére hiányát, hacsak nem emlékezteted majd erre állandóan. Neki az lesz a normális, hogy nincs ikertestvére, hiszen úgy nő fel.

Biztos hogy szörnyű lehet elveszíteni egy gyereket, de a másik pici ott van, és szüksége van rád. Nagyon fontos, hogy ne éreztesd vele, hogy csak úgy lenne jó, ha a testvére is ott lenne, ha két születésnap lenne, ha mindenből kettő lenne, hogy ő egyedül nem elég neked.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a méhben vagy születés után eltávozott baba lelke visszatér az édesanyjához egy következő terhesség során. Lehet, hogy visszakapod őt, akit elveszítettél, de csak később. Ő most még nem állt készen az élet kihívásaira, azért távozott ilyen gyorsan.

A minap néztem a videót, ahol az anyuka 7 hónapos terhesen veszítette el a babáját, 1 év múlva újra terhes lett, és amikor a kisfia 2 éves lett, azt mondta az anyukájának hogy ő már volt itt egyszer, kiválasztotta őt, mint anyukát, de akkor még nagyon félt az élettől, és ezért ment vissza a oda, ahol nagyon sok gyerek várja hogy az új anyukájával/apukájával lehessen. Aztán később érezte, hogy jönnie kell, de akkor már nem félt.

Ha minden egyes nap egy kicsit meghalsz, akkor mi marad végül az életben lévő pici fiadnak? Gondolj arra, hogy ezzel csak ártasz neki is, és magadnak is.

Ugye nem szeretnéd azt, hogy te pszichiátriára kerülsz végül, és a kisfiúnak ne legyen anyukája?

Szeresd őt és használj ki vele minden percet, mert sajnos nem tudni, hogy ki meddig marad az élők sorában. Én is elveszítettem váratlanul minden szerettemet, pedig azt hittem, hogy örökké fognak élni. Édesanyám hunyt el legutoljára néhány hónapja, a karjaim között.

Meg akartam ölni magam, de nem tehettem, mert kisállataim vannak és még Édesanyám is rám hagyta az imádott kutyáját és a pici madarait. Nekik csak én vagyok, felelősséggel tartozom értük.

Ahogy Te is a pici fiadért, aki sokkal nagyobb kincs.