Egyértelmű, hogy a második gyereket is úgy fogja szeretni az ember, mint az elsőt?

Szia!

Úristen még vannak ilyen gyerekek?? De jó Neked. Az enyém hasfájós volt, sokat kínlódtunk vele, jól fel is lett kapatva, de soha eszembe sem jutna, hogy a fejéhez vágjam, hiszen nem ő kérte, hogy legyen, hanem mi akartuk.

Szerintem te se mondanál ilyen dolgokat, tanulva az anyukád hibájából. Bár lehet hogy csak viccnek szánja, de ezeket ennyi év távlatából már rég elfelejthette volna, ez csúnya dolog tőle. Vállalj nyugodtan másikat, biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni!

Szia!Én is a második gyermeket várom.Van egy közel 4 éves lányom.Gyönyörű,okos,talpraesett..de nem volt problémamentes a csecsemőkora.Állandó éjszaka+nappal..stb.Van,hogy még most is felkel éjszaka,és megfordult a fejemben,hogy mennyire fogom tudni szeretni a másodikat,de nem ezekből az okokból kiindulva,hanem mert olyan megszokott,hogy itt a kis tündér.Őt már csaknem 4 éve nevelgetjük,és örülünk a boldogságának,és együtt érzünk vele a bánatában (ha beteg pl)És nem tudom mi lesz ha megszületik a kicsi.Hogy tud megoszlani ez a szeretet úgy,hogy nem halványul a lány felé.Mert biztosan nem fog,csak amíg nem éljük át addig...

De Te (bocs)Anyudtól megtanultad,mit ne tegyél majd!Boldog Karácsonyt!