Létezik olyan, hogy valaki eleve fiús vagy lányos anyuka? Vagy ezt mindig az élet alakítja, és olyan lesz, amilye van?

Én férfias nő vagyok, horgászok, boxolok, lőni járok, kaukázusi kutyáinkkal futok, külsőleg is egy kevert stílusom van szeretem az extra nőies ruhákat férfias elemekkel keverni, plusz olyan a munkám is hogy 30 férfi mellett egyedüli nő vagyok, mégis tökre örülök hogy lányom van, ő ráadásul az ellentettem, szőke haj kék szemű gyönyörű és extta csajosan járatom.

Szóval szerintem nem ettől függ.

Abban a pillanatban hogy karodban van a lányod, ugyan olyan jó anyja leszel mint a fiadnak, és utólag azt fogod gondolni, hogy miért is féltem ettől ennyire.

Nekem fiam van és egy nevelt nagyobb lányom. Én csak amiatt szerettem volna fiút, hogy ne kelljen babázni pónizni még egyszer, élénken emlékszem a saját gyermekkoromra és a nevelt lányom jatekaira. Imadtam viszont hogy traktorokkal dinokkal foglalkozunk a fiammal. De a szeretet amit a gyermeked iránt érzel nem ebben mérhető, ez csak időtöltés. Előre ezen ne aggódj

Szerintem tök mindegy te milyennek érzed magad, mert majd úgyis ő dönti el mi érdekli és mivel szeretne jàtszani. Rokonsàgban 2 kislàny is van, akik sosem voltak tipikus kislànyos gyerekek. Baba pl soha nem érdekelte őket, autókat szivesebben tologattak. Màr nagyobbak, az egyiket érdeklik már a ruhàk (kiskamasz) de nem ez a pcsáskodó vonal, inkabb a lezser koptatott tépett dolgok. Másiknak mindene a sport.

Amig meg baba úgyis azt adsz rà, amit akarsz, nem kötelező full cukiba csak mert màs is azt ad a sajàtjára. Egy örökmozgónak amúgyis fontosabb hogy kênyelmes legyen és jól tudjon benne mozogni, a flanc sokadlagos. Persze értem hogy egy melegitő is lehet rózsaszín meg pónis, de most az extrémebb làny ruhàkra gondolok.