Előfordul veletek, hogy orditani tudnátok, mert a gyerek mellett nem haladtok a házimunkával?

azaz az igazság, hogy ugyan nem ordítanék, inkább elmenekülnék itthonról. én is dolgozom egész nap, mint egy robot, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok elviselni, mint pl. nincs feltörölve, elmosogatva. a férjem nem túl igényes, nem kell, hogy seggen csússzanak a legyek a lakásban, ezért nem is érdekli, sőt kinevet, ha a feltörlőt meglátja a kezembe. szóval mostanában, jöttem rá, hogy ebből bizony le kell adni. 8 hónapos a lányom, készül felállni, vagyis ezzel próbálkozik, és valahogy bennünk szeret kapaszkodni. alig lehet magára hagyni, ugyanis mászni nem hajlandó, pedig gyakoroljuk, csak a felállás, a rámolás érdekli. így amikor ébren van, igazán én sem tudok már mást csinálni, csak vele vagyok, esetleg egy mosógép berakás, teregetés, vagy éppen pár edény elmosogatása fér bele egyszerre. ezért úgy döntöttem, hogy minden nap csinálok valamit, de bizony ha alszik délután, vagy ilyenkor este én is pihenek kikapcsolódok, mert elegem van, hogy háztartási robot lettem. mi eldöntöttük, hogy az ebédet rendelni fogjuk, pedig imádok főzni, de így mindent csak összecsapok, nem tudok ételkölteményeket gyártani, csak gyors kajákat csinálok, de azokat már unom. a beszerzés is sok időbe telik. szóval könnyítek magamon kicsit, a többivel majd csak elboldogulok.

én is teljesen kivagyok ettől... én nem ordítanék, hanem bőgnék. olyan mocsok van, hogy szégyellek bárkit beengedni ide. majdnem egész nap rajtam lóg a gyerek. a nagynak főzni kell, mert a sulis kaját nem eszi meg. teljesen kivagyok merülve, fizikailag nem bírom. most is csak azért vagyok itt, mert most reggeliztem. és megyek is takarítani, mosogatni, teregetni stb stb :( amíg hajlandó aludni, mert nagyon keveset alszik