Nektek mennyit változtatott a férjes/ élettársi kapcsolatotokon a gyerek vagy gyerekek születése, nevelése? Milyen irányba?

Nekünk pozitív szinten változott. Szerencsére mindenben egyet értünk, bár én jobban hagyatkozom a nevelési dolgokban a páromra, mert tanár és fejlesztő pedagógus.

Ő meg a megérzéseimre 'hagyatkozik'. Nem egyszer volt, hogy még időben vittük el a lányunkat az ügyeletre.

Eleinte nekünk 'frusztrált' volt a kapcsolatunk, de ahogy betöltötte a lányunk a 6 hetet, minden megváltozott.

Akkor feszültek voltunk, igyekeztünk megfelelni mindennek, főleg a lányunknak.

Nekem szerencsére pozitív irányban változott minden, előtte is jól megvoltunk, de az, hogy családot alapítottunk, olyan pluszt és lendületet adott a kapcsolatunknak, amit nem is hittem volna.

Nagyon féltem, mert az első terhességem "becsúszott", és bár együtt voltunk már 6 éve, nem voltunk házasok és nem is terveztünk még ilyesmit, nemhogy gyereket...de meglepetésemre a párom annyira boldog volt, annyira készült velem együtt a szülésre, a baba fogadására, hogy minden kétséget eloszlatott...mondhatni megismertem egy új oldalát, hogy tényleg mindenben segít, számíthatok rá, türelmes, nagyszerű apa és ember. Megerősítette a kapcsolatunkat a gyermekvállalás, azóta 4 gyerkőcöt nevelünk. :)

Összhangban voltunk mindig, szerencsére a gyerek mellett is így van. Hasonlóképp gondolkodunk és hasonlóképp nevelünk, így nincs konfliktus a gyereknevelésben.

Egymásra viszont kevesebb időnk jut, és ha esetleg fáradtak vagyunk, akkor egymáson vezetjük le a feszültséget. Nem veszekszünk, nem így értem, csak valahogy elmegyünk olyankor egymás mellett inkább.

De jól megvagyunk, nagyon szeretem a párom a kitartása, kedvessége miatt. Imádja ő is a lányunkat, neki is és nekem is ő az első.

Nem lett rosszabb a kapcsolatunk, csak hát a gyerek került előtérbe, és néha azon vesszük észre magunkat, hogy csak neki élünk és nem egymásnak.

Ez nálunk nem okoz konfliktust, mert ilyenkor legtöbbször feleszmélünk és valamivel kompenzáljuk az egymásra fordított idő kiesését.

Ha valakiket még jobban összehoz a gyerek, azt is megértem, de ugyanúgy megértem, ha valakik emiatt feszültebbek lesznek és esetleg szétválnak. Mert nem mindenki képes a gyerekneveléssel járó "terhet" elviselni. Stabil, erős kapcsolat kell némelyik problémához, és a fáradság kezeléséhez.

Kisfiunk 7 hónapos, nagyon tervezett és várt Baba.A Párom odáig van Érte, talán még többet aggódik, mint én.

Ami számomra kicsit nehéz, hogy maximálisan meg AKAROK felelni a Párom mindenfajta igényének, mert nem szeretném, ha "kihűlne" vagy ellaposodna a kapcsolatunk semmilyen téren.A Baba viszont ugye nem mindig a legjobb pillanatokban sir fel, ha értitek ...

A Párom abszolut nyugis, megértő, én viszont stresszelek ezen, féltem a kapcsolatunkat is.

Ugyanakkor mindketten szeretnénk következő Babát, nem is teszünk ellene :-)

Ami miatt viszont megdöbbentem saját magamon az annak a felismerése, hogy néha elmélázom rajta, hogy mennyire jó volt a Babatervezés - várás időszaka, mert akkor én voltam a férjem figyelme középpontjában, a tenyerén hordozott, és most erre egyszerűen nincs lehetőség, idő, illetve minden másként van, mint volt ...

Szia!

Nálunk egy 2 éves kisfiú van, tervezett baba volt.

Az eleje nagyon nehéz volt, fáradt voltam állandóan, ha elaludt a baba semmi másra nem vágytam csak alvásra. Állandóan szabadidőben voltam összefogott hajjal. Férjem türelmes típus, így tudta, hogy ez nem tart örökké. Aztán ahogy többet aludt a baba szép lassan visszaállt a helyzet. Tudtunk beszélgetni, együtt lenni, összebújni.

Szóval ugyanolyan jól megvagyunk, mint a gyerek előtt.

Remélem a második baba sem változtat sokat...:)