Normális, hogy ennyit érzek?
Van egy másfél hónapos kislányom. Első baba, tervezetten érkezett, ráadásul 1 évig küzdöttünk érte, nagyon vártuk. Én már a terhességem alatt sem éreztem azt a földöntúli kötődést, persze szerettem volna ha minden rendben van vele és továbbra is nagyon vártuk.
Megszületett, számomra traumatikus szülésélmény mellett. És valamiért azt gondolom, hogyha nekem az volt, akkor neki is. Az első pillanattól van bennem egy rossz érzés, hogy szegénykémnek így kellett világra jönnie. Éppen csak megszületett, de már sz*r anyának éreztem magam.
Azóta meg csak éljük a mindennapokat. Illetve túléljük. Fáradt vagyok, de kelek és csinálom, amit csinálni kell. Segítségem nem igazán van, a férjem, esténként. Ránézek a babára, cuki, megzabálom, de olyan szürreális, hogy ő az, aki bennem fejlődött, a miénk, van egy kislányom!? Nincs meg az a hatalmas kötődés, amit vártam.
Mondogatják, hogy anyuka, anya lettem, gratulálnak, én meg csak pislogok, mintha ennek a szónak nem lenne semmilyen érzelmi vonatkozása.
Nem csinálnám vissza, nem adnám semmiért, de azt gondoltam teljesen más érzéseket vált majd ki belőlem az első pillanattól. Volt valaki így ezzel esetleg? Változott ez valamikor?
válasza:11# Szerintem félreértesz. Pont ezt csinálom és már jól megy. Mellesleg tök jó anyának tartom magam amióta a hormonjaim visszatértek normál állapotukba. :) A mély kötődés hiánya a fura, mert nyilván szeretnék kötődni, de ez nem akarat kérdése és örülök, hogy mások megosztják velem itt a hasonló gondolataikat.
Ettől függeglenül a szülés nekem egy olyan élmény, amit szőnyeg alá seperhetek ugyan, de ha szeretnénk mégegy gyerkőcöt, akkor visszaüthet és érzésre fog is, úgyhogy foglalkoznom kell a feldolgozásal.
Abban nem tudom még, hogy hiszek-e, hogy egy csecsemő életére hatással van a születésének mikéntje. Ez az, ami mostanában szerintem is fel van fújva. Ha belegondolok, hogy igen, akkor nem tudom nem sajnálni. Amióta velünk van teljes valójában itt kint már, szerintem nem lehet oka különösebb panaszra. :)
válasza: válasza:Én a mai napig nem tudom,hogy ezen is mit kell túl lihegni.Anya lettél,ez egy természetes dolog,természetesnek kell lennie.
Szereted a gyereked,és kész.
A rózsaszín köd eloszlik,és nap mint nap rá fogsz jönni azokra a dolgokra,hogy.:
-Magadnak szültél,magadra vagy utalva,hiába csinálta azt a gyereket 2 ember.Lehet mesélni a hiper-szuper lassan műcsöcsökkel szoptató minta apucikról,akik teljesen egyedül is maguktól el vannak a gyerekeikkel,hogy nektek legyen szabadidőtök,de a legtöbb nő akkor sem ezt fogja ki.Sajnos.Letudnak mindent annyival,hogy "hát,én dolgozom".
Majd amikor dolgozol is gyerek mellett akkor majd a te munkád nem lesz olyan nehéz,mint a másiké,és akkor meg azért marad majd minden rád.
-Valójában mindig egyel több gyereked van,csak az egyiket az anyósod szülte..
-Mindent meg tudsz oldani egyedül is (talán ez egy pozitív felismerés..),és nincs szükséged senkire.💪
-Minden nap ahol egyre könnyebb máshol ott lesz egyre nehezebb.
-Egyre kreatívabb vagy minden téren.Ételek terén én pl nagyon sokat fejlődtem,le voltam ragadva a rizs és csirkemell kombónál.azóta millió féle pürét,párolt zöldséget,shaket,turmixot,gyümölcs levet,ebédet meg tudok csinálni,szinte már profin csomagolok gusztusos uzsonnás dobozokat,és játékok terén is rengeteget tanultam a 2.gyerkőcig.
Szinte minden vett játék a sarokban végezte,így itthon kezdtünk el kreatív dolgokat csinálni 2-3 évesen.Gyerek olló,papír ragasztó,vizfesték,pár wc guriga,színes papír csodákra és órákig tartó elfoglaltságra képes.
-A gyerekek ragaszkodása,nyers érzelmei formálnak minket is.Most még csak a monoton pelus-kaja-hányás korszak van,de amikor már nagyobbak és egyre jobban ki tudják fejezni az érzelmeiket az egy nagyon élvezetes idő szak.Mert amikor nevetni fogod látni,altatáskor mosolyog az öledben,vagy bele kuncog a melkasodba miközben 100x is megpróbáltad már letenni rájössz,hogy ennél jobb dolog nincs.A gyerekek ha nevetnek az őszinte,a boldogságuk és vidámságuk abszolút nem megjatszott.Nekem legalábbis mindig erőt adott még egy kis mosoly is,hogy folytassam a napot (vagy épp éjszakát).
Nyugi,rózsaszín köd sose fog kelleni ehhez.Minden magától ki fog alakulni :)
válasza:Persze, hogy várom. A szüleimhez is kötődöm, a férjemhez is, a macskámhoz is. Pont a gyerekemhez nem megy rögtön!? Nyilván fura, de majd kialakul.
Azért a férfiakról alkotott kép némi frusztrációra vall. Ezekszerint én mozgok szerencsés közegben, mert nagyon jó példákat látok és eddig a férjem is kivette a részét mindenből kérés nélkül, önszántából.
válasza:Nem,a férfiakról alkotott kép teljesen reális.Majd meglátod,ha nem akkor annak csak örülni kell.Vannak kivételek,de sajnos tényleg nem arról híres a legtöbb,hogy önként és dalolva megy segíteni a gyerekek körül,pedig sokszor ők vetik fel,hogy legyen közös gyerek.. :D
De ha tényleg nem tudsz hozzá kötődni,vagy épp még egy macskához is jobban kötődsz mint a csecsemődhöz..hát nem tudom.Ülj le,beszélj a férjeddel és fordulj orvoshoz.Minden rossz indulat nélkül,kérj segítséget.
Lehet,hogy szorongásod vagy kialakulóban lévő szülés utáni debressziód van,lehet hogy csak rosszul közelíted meg a dolgot,vagy nincs is ott semmi probléma,csak túl gondoltad az érzelmi cunamit ami ilyenkor az emberre zúdul.
A rózsaszín köd néha késik,vagy nem is jön.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!