Babakocsi vagy hordozókendő/mei tai?

Mei tai-ba nem lehet fektetni a babát, egyébként is csak onnantól lehet használni, hogy már tudja tartani a fejét, azaz kb 3 hónapos kortól. A jó minőségű, egészséges hordozó minden oldalról körülöleli a babát, tökéletesen megtartva a gerincét. (Kenguru ilyet nem tud...) A függőleges helyzet kifejezetten hasznos, ha a refluxra és a bukásra gondolunk. A kendő szára ilyenkor is képes megtartani a baba fejecskéjét.

A hordozás ortopédiai előnyei

A gerinc fejlődése

A csecsemő a második trimeszter közepétől az anyaméhben teljesen befelé görbülve él. A hátgerinc dupla S-formája a kisbaba motorikus fejlődésével alakul csak ki. A gyermek először megemeli a fejét. Ezzel kifejlődik a nyakgerinc görbülete kifelé. Utána megtanulja tartani a hátát. Mikor a totális görbület kezd kiegyenesedni, a gyermek már tud ülni, amikor pedig álló helyzetbe kezdi felhúzni magát, derékgörbülete fejlődik. Rendszerint ez a fejlődés egy évet vesz igénybe, esetleg valamivel többet is. Nincs szükség arra, hogy az első hónapokban erőltessük ezt az egyenesedési folyamatot!

A kendőben való hordozás tehát megfelel a csecsemő testtartásának, mert a kendő szorosan odasimul a gyermek testéhez, és nem kényszeríti őt egy természetellenes testtartásra. A hordozókendő alkalmazkodik az aktuális testi fejlődés szintjéhez. Az újszülöttet lehet a mellkason hordozni, miközben a háta be van görbülve. Később, amikor meg tudja tartani a fejét, a kendő segítségével ülni tud a hordozó csípőjén, vagy hátán.

Azáltal, hogy a medencéje a hordozó teste felé dől, a lábait nem tudja kiegyenesíteni, és háta nem kerül természetellenes pozícióba.

A lábcsontok fejlődése

A csecsemő első életévében a testfelépítése úgy fejlődik, hogy alkalmassá váljék a csípőn való hordozásra. Sípcsontjának görbülete és a talp fogóreflexe akkor fejlődik vissza, amikor járni kezd. Miközben a gyermeket a csípőnkün hordozzuk, láthatjuk, hogy ez a görbület javít a megtámasztáson. A fogó-kapaszkodó reflexszel együtt, amit a talp érintésével is elő tudunk hívni, a sípcsont görbülete alakítja ki a csípőn hordozott gyermek képét, és bizonyítja azt, hogy az evolúció során a csecsemő testfelépítése a hordozásra fejlődött ki. A csecsemő aktívan segíti a hordozást kapaszkodásával, amit megerősít, ha érdekes tárgyra figyel fel, vagy hordozója hirtelen mozdulatot tesz.

A csípő fejlődése

A csípőizület születéskor még nem tökéletesen fejlett. A csípőizület vápája a csecsemő esetében a combcsont felületének 2/5-ét takarja, míg felnőtt embernél legalább a 3/5-ét. Ezért instabilabb a combfej helyzete a tokon belül, és fennáll a veszély, hogy kicsúszik (luxatio, csípőficam). Az erre való hajlam genetikailag örökölhető. A csípőficam akkor fordul elő, ha az ízületi vápa a tokon belül túl meredek és lapos (csípődysplasia). De újszülött korban a vápa nem lehet túl meredek, hanem még nem fejlődött ki tökéletesen. A megfelelő nyomás az ízületi csontokra ennek a vápának a növekedését idézi elő és gyorsítja fel. A csípőn, terpeszben való hordozás pont ezt a megfelelő nyomást gyakorolja a csípőízületre.

Megfigyelések és kutatások bizonyítják, hogy a helyes hordozás nem árt a csecsemő csontozata fejlődésének, sőt elősegíti azt!