Apaként milyen érzés ha az első gyereked lány?
Nekem most lesz az első, még nem tudjuk mi lesz, elvileg a jövőhéten ha megyünk már meg fogják mondani. És egy kicsit félek, hogy ha lány lesz, nem lesz szoros a kapcsolatom vele. Az apám első gyereke a nővérem volt, és azt láttam/látom, hogy nem soha nem volt olyan jó a viszonyuk, mint velem és az öcsémmel. Ők mindig veszekednek, ha beszélgetnek is csak olyan felszínesen, apám soha nem beszélgetett vele olyan mélyen mint velünk, köztük többnyire anyám kommunikált/kommunikál mindig. Gyerekkorában sem tudtak megbeszélni semmit, ha valamit csinált vagy büntetést vagy verést kapott a nővérem. Neki már van egy 4 éves kislánya, és gyerekkel sem szorossbb apám kapcsolata. Szóval előttem nem volt példa jó apa-lánya kapcsolatra, és nehezen is képzelrm el. Mivel a családban ez volt a természetes, nekem is ez a természetes, nekem furcsa ha olyat látok hogy apa és lánya olyan jól kijönnek mint mi apánkkal.
Ezért félek egy kicsit attól, hogy a gyerek milyen nemű lesz. Persze az a fontos hogy egészséges legyen és amúgy szeretnék is majd egy kislányt, de elsőre jobb lenne fiú. Ha már lenne 1 vagy 2 fiam és aztán 1 kislány akkor már tapasztaltabb apa lennék, jobban megtalálnám vele a közös hangot. Elsőre kicsit félek a feladattól, de ha lány lesz, hogy legyen vele szoros kapcsolatom? Lányos apák, tanácsok?
válasza:7
Jól mondod..
Ez lehetne akkor is így, ha a tesód férfi..
Szóval ezen ne aggódj!
Nálunk apu pont a fiú tesómmal van így, ahogy írod.
Ne akarj sztereotípiákat felállítani!
Amúgy én gendersemlegesen nevelem őket
A valódi jelentésében, nem úgy, hogy kitalálod mi akarsz lenni,
tehàt nemük alapján nem teszek köztük különbséget.. ugyanazok a szabályok és elvárások vonatkoznak rájuk, ugyanazokat a lehetőségeket kapják meg ( de a lányom lány, a fiam fiú és nem kaphat szoknyàt mondjuk)
válasza:
válasza: válasza:Én egyke lány vagyok, és mindig nagyon jó kapcsolatom volt apámmal. Személyiségre sokkal inkább hasonlítok rá, mint anyámra.
A kislányok legtöbbször iszonyatosan csodálják az apjukat, felnéznek rá, "szerelmesek" belé. Nagy gyökérnek kell lenni ahhoz, hogy ezt a csodálatot ki tudd ölni egy kislányból. Én amit anyunak nem mertem elmondani, azt apának bármikor. Kamaszkorban nyilván picit ez megváltozott, de akkor is jóban maradtunk, meg akkor anyától is ugyanúgy eltávolodtam, ez természetes. Most felnőttként megint nagyon közel állunk egymáshoz, nekem mindig apukám lesz az az ember, aki megadta az alapokat, hogy milyennek is kell lennie a szememben egy férfinek.
Nem értem amúgy a para tárgyát, te magad is leírod, hogy nem azon múlik, hogy mivel játszik, hanem a személyiségen. Na, a fiadnak is pont ugyanúgy lehet a tiédhez nem passzoló személyisége, nem értem ehhez mi köze a baba nemiszervének.
Kicsit most képzeld el, hogy ott a párod méhében egy kislány növekszik. Aki pontosan érzi a gondolataidat, és aggódik, mert ő sem ilyen apukát képzelt el magának. Mit mondanál neki, hogyan nyugtatnád meg, hogyan érvelnél neki, hogy megérdemlitek őt? Ha ezeket végig gondolod, akkor talán te is közelebb kerülsz a megoldáshoz.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nálunk is lány lett az első. Persze, a férjem titkon biztos drukkolt, hogy fiú legyen, de egyáltalán nem volt csalódott. Nagyon erős kötelék alakult ki közöttük, 2-4 éves kora között kifejezetten "apás" volt. Aztàn megszületett a fiúnk. Rettenetesen örült neki, de egy pillanatig sem volt az, hogy innentől a lány nem létezne. Nagyon szereti mind a két gyermekét.
Szerintem ez nem gyermek neme függő, hanem az apa természete és gondolkodás módja a meghatározó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!