Ahol van nagyobb gyerek is, hogy néz ki a napotok az újszülöttel? Tudtok velük megfelelő időt tölteni?
2 év 4 hónapos lesz a kislányom, amikor születik a tesója. Már jár bölcsibe, de a szülés után biztosan otthon tartom legalább 6 hétig, de lehet, hogy tovább is. Miután visszatér a bölcsis rendszerbe, utána persze könnyebb lesz, legalább délelőtt (még meglátjuk, hogy lesz a jobb, ha csak délelőtt megy vagy egész napra, jelenleg nagyon szereti a bölcsit és ha akarnám se tudnám elhozni ebéd után). Viszont nem tudom elképzelni sem, hogy amíg mindketten otthon vannak, igazából hogy fog kinézni egy napunk a 2 évessel meg az incifinci kisbabával. Amikor a lányom született, nyilván volt időm/energiám csak vele foglalkozni, megadni neki a szükséges figyelmet, törődést. Ezt annyira nem tudom elképzelni, hogy a kistesó is ugyanilyen minőségben és mennyiségben megkapja és ne szenvedjen belőle hiányt, miközben természetesen a lányomat sem szeretném háttérbe szorítani, sőt, azt szeretném, ha neki is pozitív élmény lenne az újabb jövevény.
Nálatok ez hogy nézett ki, hogy tudtátok megoldani az újszülött integrációját a családba és hogy tudtatok megfelelően foglalkozni mindkét gyerekkel?
#1 mindenhol azt olvasom, hogy kell az idő, amíg a család összeszokik, hogy a nagyobb tesó is megszokja, hogy már nincs egyedül, ha visszakerül a bölcsibe, ahol távol van az anyjától, akkor úgy érzi, hogy "lecseréltem", stb, nem beszélve a hazahozott bacikról (gyerekorvos is javasolja a nagyobb testvér otthon tartását egy időre, amíg valami kezdő immunitás kialakul a kicsiben).
A lányommal az első 3 hónap sétagalopp volt, most nem azt mondom, hogy tutira ilyen lesz a húga is, mert ki tudja, remélem persze hogy ő is nyugis baba lesz, de azért az én személyes tapasztalatom szerint nem az első 6 hét a legnehezebb, amitől tartani kell feltétlenül babagondozás tekintetében legalábbis.
Az elsőnek tök igaza van.
A lányom már ovis volt mikor az ikrek születtek. Hát már szombaton a hétfőt várta.....
A kicsikkel még nem tudott semmit csinálni, ellenben vagy a sírást hallgatta, vagy azt hogy "mindjárt jövök, egy pillanat"
El se tudom képzelni mennyire unta volna magát egész napokat.
A kicsiknek us jó volt a rendszer. (időben kelni, öltözni, haza, reggeli stb)
Sokkal könnyebben kualakult a napi rutinunk ami elengedhetetlen nálunk.
Én sem tartanám otthon a nagyot, pont hogy attól borulna ki ha kicsi miatt a szeretett bölcsijét is elveszik és még idő se lenne vele foglalkoznod.
Bőven össze tudnak szokni bölcsi után is.
Nem tartanam otthon, nem eleg, hogy te nem leszel ott neki csak heba -hoba, de meg a bolcsodet, a biztos pontjat is elveszti. Plusz sokkal rosszabb lesz visszaszoktatni hetek mulva.
Ez az immunitas dolog is baromsag, millio, milliard csaladban szuletik testver, attol a testver jar kozossegbe.
Plusz akkor jatszoterre sem tervezed vinni ?
6 hetig se kozosseg, se semmi ? Csak a sirast hallgatni annak a ket evesnek ?
Általános iskolást sem veszed ki a suliból.
Van ismerősöm aki otthon tartja az ovist, de ott a kislány nem szeret Annyira oviba menni, délben eddig is hazahozták, és csak 1 hónapot hagynak ki így is.
Én sem tartanám otthon 6 hétig. 1 hetet, ha szeretnéd, persze maradjon otthon, de a 6 hét nagyon sok és nincs is értelme. Unatkozna csak, hiszen a kicsi sok figyelmet fog igényelni, rá nem fog jutni sok időd.
Nálunk egyébként van nagyobb tesvér, de nagy korkülönbséggel, 8 évvel. Szeptember elején született a lányom, a fiamnak akkor kezdődött az iskolaév, nyilván nem tarthattam itthon. Vasárnap jöttünk haza a kicsivel, hétfőn a nagy ment suliba. Nem hozott haza semmi betegséget, szóval igazából ez sem indokolja a 6 hetet otthon.
2 éves volt a fiam, amikor megszületett az öccse, az első 2-3 hétben szinte semmit nem tudtam vele foglalkozni ( nem volt bölcsis). Utána minden ment tovább mint szülés előtt, csak közben x időközönként szoptattam a kicsit. Ugyanúgy csináltunk otthon mindent, mentünk játszóra ( indulás előtt etetés, babakocsiban aludt, ha felébredt kézben volt), otthon is játszottunk ugyanúgy, csak néha volt evés vagy pelusozás.
A nehézségek akkor jottek, amikor a kicsi 3-4 hónapos lett és elkezdett szoptatás közben nézelődni és az összes zajra felkapta a fejét, de ez lement gyorsan.
Az a nehéz az első gyerekhez képest, hogy garantáltan nem tudsz napközben semmit pihenni. A bölcsit szerintem jól gondold meg, jobban jár ha nem veszed ki, többet profitál abból, ha napközben minden megcsinálsz és kicsit pihensz, délután és este így többet tudsz vele foglalkozni. 6 hét után meg szerintem gáz lesz neki visszamenni.
Nálunk folytatódott minden, sőt, segítség volt, hogy napközben csak ketten vagyunk a babával. Ovis gyerekem alap de sok igénnyel él, folyamatosan beszél hozzám, kér valamit, kakilni kell, éhes, szomjas, menni kell ide-oda mert mozgás igénye van stb. És igen, ezek tök normális dolgok.
Szóval mellette nehéz volt a szoptatás és a babára figyelés, a baba altatása és ellátása, mert mindig nyüzsgött a fiam. Ami persze normális. De amíg oviban volt, nyugis volt a szoptatás-beleszokás, volt időm pihenni is, nem kellett osztani a figyelmem. Este viszont együtt voltunk, akkor pótoltam a napközbeni külön levést.
Nagyjából a kicsi 2 hónapos korára állt be a mindennapok ritmusa, megvolt a rendszer az oviba sétálással reggel-délután is. Addig sokszor a férjem segített.
Az eleje nehéz, de ha kitapasztaljátok, hogy mi a kényelmes mindenkinek, akkor működni fog minden. Nálunk pl az volt jó, hogy elvolt a pici a pihenőszékben/hordozó ülésben és a gyerek szobában ott volt mellettem a szőnyegen, a naggyal játszottam, a kicsi meg aludt vagy nézelődött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!