Kistesót tervezünk, de megtorpantam. Éreztetek már ilyet?
A kislányunk nem sokára betölti a két évet. Úgy terveztük, hogy nem adom bölcsibe, itthon maradok vele amíg lehet és belevágunk a kistesó projektbe.
Ahogy közeledik a "projekt" kezdete egyre több félelem és lelkiismeretfurdalás tölt el: többször sírtam éjszaka, hogy a kistesó miatt kevesebbet tudok magamból nyújtani a kislányunknak, emiatt már előre sajnálom szegényt. Elég eleven egy gyerkőc, nehezen alszik napközben, az etetése nagyon időigényes, de elég okos, imádja az embereket, állatokat, szerintem már most örülne egy kisbabának a maga módján. Viszont egész nap versenyt futok a háztartással 1 gyerek mellett is, nem tudom mit csinálnék 2 gyerek mellett, ez még gondolatban is lesokkol. A legjobban a kislányom érzései bántanak, hogy szegénynek -ha első próbálkozásra csoda folytán összejönne a tesó-, amint megszületne a kistesója pár hónap múlva oviba kellene mennie, azt érezné, hogy már nem kell nekünk. (Megint sírok.😪)
Ha az én kényelmemet nézem akkor vállalnék kistesód, ha a lányunk már 4 éves lenne, de az ő szempontjából rövid távon kevésbé, de hosszú távon szerintem sokkal jobb lenne a kisebb korkülönbség. Én majdnem 4 voltam az első kistesóm születésénél és volt bennem féltékenység rendesen sajna piciként. Úgy gondolom, hogy amikor pl csak 2 év van a gyerekek között, akkor kisebbként is jobb a kapcsolatuk (nem biztos, hogy így van).
Egészségügyi és munkahelyi okai is vannak annak, hogy nem akarok várni. Tele van a pajzsmirigyem göbökkel, IR-em van, endometriózisom... Lehet már most sem tudnék teherbe esni, később ezek meg csak rosszabbodni fognak szerintem. A munkahelyemre ha a kislányom 2 éves korában visszamennék úgyanúgy elvenném a lányomtól a közös baba-anya időt + rettenetesen stesszes egy hely, nem akarok többé ott dolgozni (amint terhes lettem ki is irattam magam, mert ez a stressz csak ártott volna a babának is, ha ott maradok, görcsölgettem is munka közben...), más helyet nem akarok keresni, hogy pár hónap után onnan menjek szülni (+akkor vissza kell fizetnem pénzt a munkahelyemnek, hosszú...). Anyagilag az sem igazán tenne jót, hogy várok még pár hónapot és csak GYES-en leszek...
A kérdésem arra vonatkozik, hogy bennetek nem voltak kételyek a kistesó miatt? Főleg a kislányom érzései bántanak, hogy milyen rossz lenne neki, ha osztoznia kellene rajtam. (Apja is van, ő játszik vele, de etetés, altatás, fürdetés, takarítás terén passzív.)
Pisztolyt tartanak a fejedhez?
Miért kell két gyerek?
Én nem éreztem ilyet. Két gyereket akartunk, annyi lett. Ez ilyen modern kori probléma, hogy jaj mi lesz a gyerekkel ha osztozni kell a szülõk figyelmén, meg ha nem akar tesót, meg hasonlók. Régen fogamzásgátlás se volt, potyogtak a gyerekek. Szinte mindenkinek volt testvére, mindenki túlélte. Persze nem kell a nagyobbra lõcsölni a kicsit, meg ilyesmi, de ma már annyi jó könyv is van a gyereknevelésrõl, testvérkapcsolatokról is. Ha valaki tényleg szeretné, tudja jól csinálni szerintem.
Persze az én hat évesem is benyögi néha, hogy õ nem is akart tesót, mikor a két éves húga épp felbosszantotta valamivel. Ilyenkor mondom neki, hogy mi két gyereket szerettünk volna, de ha szerinted jobb, ha csak egy van, akkor te majd csak egyet vállalsz. És ezzel ennyiben is marad a vita. Máskor amúgy teljesen jól eljátszanak együtt, nem utálják egymást.
Mi kettőt terveztünk.
Utána vált egyértelművé, hogy mind mentálisan, mind anyagilag egy fér bele. Én abszolút nem vágytam már másodikra, annyira kitöltötte a napjaimat meg a szívemet is az első, egyetlen percet se akartam elvenni tőle.
Eszembe jut néha, hogy jó lett volna talán a testvér, de már ez van.
Nekünk pont a te altalad irt dolgok miatt nincs kettő
Apuka csak játszik vele, másban passzív, nem akarom kiherélni magam a sok háztartásban
Stresszes meló
Eleven és figyelmet igénylő gyerek, kicsiként két emberes, aki nem aludt 3 éves koráig
Én mindig is 2 gyerekkel képzeltem el magam, de már néha a 3 is eszembe jut. :D
Viszont amióta megszületett a fiam reálisabban látom a gyerek körüli irdatlan mennyiségű teendőt, és bár afelől továbbra sincs semmi kétségem, hogy én nagyon szeretnék még egy gyereket, amiatt azért vannak aggályaim, hogy fogom megugrani ezeket a teendőket két gyerek esetén. Tehát a kérdező félelmei szerintem inkább erre irányulnak, hogy szeretné a testvért, de onnantól, hogy az embernek már van egy gyereke, tisztában van vele, hogy az mennyi munka és jobb esetben át is gondolja mire vállalkozik.
Kérdező, szerintem ha szeretnétek még egy babát vágjatok bele. Mindent meg lehet oldani, és a kislányod se feltétlenül szenvedi meg a dolgot, ha együtt felkészültök a testvérre.
Én is féltem ettől, hogy majd kevesebb időm lesz a nagyobbra, emiatt féltékeny lesz stb. De mivel 2 gyereket szerettünk volna, így nem torpantam meg. Nagyon melós 2 gyerekkel, főleg az első pár hét volt nagyon nehéz, amikor "összeszoktunk". Szerencsére nincs semmi féltékenység, 5 hónapos volt a kicsi, amikor a nagyobb oviba ment.
Én inkább amiatt mondom, hogy gondold át, hogy a férjed sok dologban passzív. Én a férjem munkája miatt egyedül vagyok 2 gyerekkel egész este és nagyon nehéz segítség nélkül a 2 gyerek etetése, fürdetése, altatása. Miközben a nagyot rendezem, a kicsi üvölt stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!