Hogyan lehet korrekt módon kultúráltan hogy én vagyok az anyja, én akarok dönteni mindne felől?

kozbe kommentalas van,az sok ra,keves, hozd be hideg van, azert sir allandoan mert ehes keves a tejed,adj neki teat(2honapos se volt es hasfajos),adj neki tapszert mert keves vagy tul eros a tejed nem jo,most keves a pelus darabszama,add a cumit a szajaba..

Ti 1 szobában laktok? Honnan látja anyósod, hogy hány pisis pelus van, mikor eteted, füredted? Sose látta ezeket anyósom, átjött két órára hetente aztán hazament. Mikor 1 éves lett a lányom onnantól átvitték magukhoz Nem beszélek velük arról, hogy eszik, hogy fürdetem. Csak amit muszáj, pl. náluk mit egyen.

Anyós ugyan ilyen, ezt úgy hogy már 2 felneveltem, csak akkor messzebb lakott + több kicsi volt, így ez a kései gyerek unikom. Mind e mellet 20 éve gyerek nevelő vagyok. Mindig van megjegyzés, jajj fúj a szél, ettél, ittál, éhes vagy, szomjas vagy stb, ami ha nem naponta lett volna még el is viselném, de így.

Én elengedem a fülem mellett és abba hagyta, mondjuk olyankor a férjemnek nyomja, de szerencsére nem izgatja őt sem.

Addig örülj, amíg csak a rokonok csinálják. Gondolom 30 alatti vagy és vagy vékony.

Én huszonéves, vékony kismama voltam, vadidegenek is beszóltak, ha valamit nem jól csináltam szerintük, buszon utcán, rosszindulatú kommentek is voltak.. A tipikus van sapka/nincs sapka esete, túl van öltöztetve/alul van öltöztetve, hagyjam szaladni/ne szaladgáljon, vegyem már föl/minek veszem fel..

Anyám, ezek idegenek voltak, meg rokonok is, az első 3 évben kb idegösszeomlást kaptam, mindenhonnan a hogy csináljam jobban jött. Jó sok időbe telt elfogadni, hogy a gyerekem nem csak nekem fontos, hanem a kisgyerekeknek(és állatoknak) mindenki jót akar, és mindenki úgy gondolja, ők tudják a legjobban. És mivel emberek vagyunk, nem bízunk egymásban, illetve mindenkinek van egy ideálja, aki szerinte jól csinálja.

A vékony huszonéves, fiatalnak látszó anyuka meg senkinek sem az:) Persze szívnak még sokan, akik nem a fősodor részei, sajnos én is elég előítéletes vagyok, meg hát mindenki.

Jót akarnak, nem igazán bíznak benned, és a kisbabákat valahogy mindenki sajátjának érzi. Nem is az én gyerekem volt, de mikor megtudtam, hogy ismerős egyedül alváshoz szoktatja a gyerekét(sírni hagyással), hát rengeteget sírtam, nem ment ki a kép a fejemből, hogy szerencsétlen kisgyerek segítségét sír, és nem mennek át hozzá, mert azt gondolják hisztizik a párhónapos csecsemő(hasonló korú gyerekem volt, így extrán rosszul érintett)

Eltelt pár év, már normális mederbe terelődtek az érzéseim, de azért a kicsiket még mindig "menteném" nyilván a saját módszereimmel:) Ahogy mindenki. Szerintem ez örökre így marad. Az emberek figyelnek a babákra, segíteni akarnak rajtuk, és ha nem tűnsz olyannak, mint ők, akkor jobban figyelnek és hát jóindulatból beleszólnak. Igen, kicsit kellemetlen, ha nem tartanak alkalmasnak arra, hogy jól ellásd a babát, de erre van 50 féle mód, szóval ha belegondolsz nem nagy dolog, hogy nem egyezik a módszer, amit jónak láttok. Emlékszem mikor összefogtam egy kézzel a gyerek lábát pelenkázásnál, hogy szörnyülködött az anyám, mit szorítom a baba lábát össze, mikor cseppet sem szorítottam, csak fogtam. vagy ő fürdetésnél egy kézzel törölte át az arcát, én meg középről két oldalra, ami nem felelt meg neki:D.. Meg ilyenek. Azóta jobban rálátok mások miket gondolnak, és mennyire ártalmatlanok is ezek. Csak ne verjék, ne alázzák és ne hanyagolják el szélsőségesen.

Legközelebb mondd azt, hogy "aha, értem, de nekem így jó/én így csinálom". Ha valaki távolabbi, meg csak simán köszönd meg a tanácsot(alkalmazni nem kell). "köszi, majd legközelebb kipróbálom úgy is". Egyáltalán nem baj amúgy, ha valamiről úgy gondolod hibáztál, túl sok, vagy túl kevés volták. Kisebb dolgoknál belefér.

Sokkal boldogabb lesz az életed, ha az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket, akár más témában is, jó magasról lesz@rod.

Mindig lesznek okoskodó emberek, nekem a kedvenceim a gyermektelen ismerősök nevelési tanácsai.

Ha meg tényleg ennyire zavar és nem tudod kizárni, akkor mond meg nekik, hogy köszönöd szépen de jelenleg nincs szükséged tanácsokra, kézben tartod a dolgokat, de ha bármi lesz, akkor majd kérsz segítséget.

Szerintem ez kétélű fegyver és igenis érdemes magadba nézni, mert a válaszaid alapján te meg aztán senkire és semmire nem hallgatsz, csak mész a fejed után akkor is, ha hülyeséget csinálsz esetleg. Lehet ezt arra fogni, hogy te vagy az anyja, majd te tudod, meg lehet ezt úgy is kezelni, hogy oké, meghallgatom, megszűröm az infót, majd a felesleget kiengedem a másik fülemen.

Nyilvánvalóan csak segíteni akarnak, de olyanokban, hogy fürdetés után ne puszilgassam meg a hasát, mert megfázik... hát... hülye az ember, ha enged.

Szerintem engedd el, nem kell ezt ennyire felvenni.